szép és nehéz ::: Sümegi Attila jegyzetei

Ez a hétvégém meglehetősen sűrűn telt. Péntek este salsa buliban voltam, amiről itt nézhettek meg néhány képet. Éjfélig táncoltunk, bemutatót is tartottunk, bár képek arról pont nincsenek

Szombaton reggel pedig néhány jó baráttal felkerekedtünk, és elindultunk szánkózni. Első terünk a Bakony volt, de megrettentünk az időjárástól - havazott - ezért inkább egy közelebbi célpontot választottunk. Így kerültünk Nadapra, ahol nagyon frankó domb várta, hogy bevegyük.

Volt kb. négy szánkónk, egy nagy darab PVC szőnyegünk, és egy úgynevezett “seggsí”. (Ilyen kis piros izé, amin éppen elférsz ülve). A legjobban a vastalpú szánkó ment, azzal elég komoly sebességet elérhettünk.

A pálya közepén viszont három bukkanón kellett keresztüljutni - azon a ponton a hátsó ülések utazók rendre elhagyták a hajót.

Kimelegedtünk, elfáradtunk, nem maradt más, mint hogy hazamenjünk, és egy közös gulyáslevesezős+beszélgetős+forralt borozós estét csapjunk.

Ezen a képen éppen akció közben láthattok:

Itt lazulok egy kiadós borulás után:

Itt pedig éppen Akitoval beszélgetünk az SF jelenéről és jövőjérő (na persze̷

L.N. Peters adta tovább a stafétát, és ajándékozta nekem a megtisztelő Creative Blogger titulust. Nem hiszem, hogy megérdemlem, hiszen semmi mást nem csinálok itt, csak beszámolok néhány dologról, ami történik velem. Hozzáadott értéket a naplóm nem tartalmaz, legfeljebb nyomokban mogyorót.

Mindenesetre köszönöm szépen, igyekszem megfelelni az elvárásoknak

Mivel is jár ez a Creative Blogger cím?

Meg kell köszönnöm a díjat, és linkelnem kell az illetőt, akitől kaptam: Köszönöm, kedves L.N. Peters!
A logót ki kell tennem a blogomba: ki fogom tenni, amint kiderítem, hogyan kell
Írni kell magamról 7 dolgot: Ezt én is már teljesítettem korábban, így most 7 olyan dolgot írok, ami kifejezetten az SF-fel kapcsolatos:

1. Első SF film és könyvélménye a Jedi visszatér volt, amit feliratosan láttam a moziban 7 évesen, és egy kukkot sem értettem belőle. Vader egyszerűen csak “A Feketének” hívtam.
2. Alsós koromban faltam Nemere könyveit, főleg a Don, Lars, Arieles sztorikat imádtam, de a Zuhanás a Napba sorozatot is kedveltem.
3. Moziban láttam az Androiodok lázadása c. filmet, amiről azóta sem hallottam semmit, nem is emlékszem rá, azt sem tudom, milyen volt.
4. Egy barátommal vashordók segítségével akartunk űrhajót építeni.
5. Ugyanezzel a barátommal lelkes parajelenség kutatók voltunk, főleg a gondolatolvasás és a vízforgatás területén akartunk eredményeket elérni. Eredménytelenül.
6. Általános iskolás koromban megpróbáltam elolvasni a Dűnét, de zavarosnak találtam, és sokáig félretettem…
7. Nem olvastam egy betű Bradbury-t sem 28 éves koromig. Azóta az egyik kedvencem.

Mi kell még? Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blogtársamnak, és be is kell linkelnek őket, valamint jeleznem kell nekik, hogy díjazottak lettek.

Paff neki…

Akito
Hackett
Jud
Creideiki
Mentolosmacska
Fairylona
és Marco

Nézzétek meg itt.

Ezt muszáj megosztanom veletek…

Múlt hét csütörtök óta itthon vagyok. Két hete kezdődött a dolog egy tenyérnyi égő, viszkető felülettel, ami kiütésszerű dudorokkal folytatódott, aztán az érzés átterjedt az egész jobb oldalamra. Övsömör.

Nofene. Olyanom se volt még. A doki kiírt egy hétre, és elég sok gyógyszert beszedetett velem. Meg B vitamint, mert ez a vírus az idegekben bújik meg. Egyébként ugyanaz, mint a bárányhimlő vírus, szóval kisgyerekek reszkethettek tőlem!

Igyekeztem hasznosan tölteni az időt, gondoltam, itt a lehetőség, hogy haladjak a Palackposta című, pszeudo-SF regényemmel (korábban Szabó Laciként hivatkoztam rá). Most az utolsó szálon dolgozom, ma elértem a 400.000 karaktert, még kb. 50-80 000 várható.

Vagy életem eddigi remekművét írom, vagy egy rakás barnaságot, egyelőre nem tudom eldönteni. Röhej, de tényleg nem tudom. Egyszer így érzem, egyszer úgy. Talán az zavar, hogy hagyom, hogy a tudatalattim döntsön helyettem. Én meg hallgatok rá, és néha nagyon idétlen összefüggéseket fedezek fel.

Na mindegy. Szóval még egy-két hét és készen leszek vele, aztán megy pihenni. Talán egy-két hónap múlva már én is jobban rá tudok látni.

Filmeket is néztem ez idő alatt, jókat meg rosszakat is, most nem írok ismertetőt róluk. És persze olvasni is akartam, de néhány Bradbury novellánál nem jutottam többre. Sajnos.

A KIMTE pályázatán 7. helyezést elért RAM című novellám olvasható az egyesület honlapján.

Előtte rövid bemutatkozás szerepel, amivel - megmondom őszintén - sokat szenvedtem. Ha magamról kell írni, teljesen leblokkolok, nem jut eszembe semmi értelmes, még mondatok szintjén is nyűglődöm. Nem tudom, miért van ez.

Jó szórakozást a novellához!

Megjelent első e-book novelláskötetem!

A könyvecske megvásárolható a bookmania.eu oldaláról 500 HUF-ért PC-re és iPhone-ra. A kiadvány 5 SF és egy nem-tudom-hova-sorolni történetet tartalmaz. Ez utóbbi is fantasztikus, tehát helyesebb lenne afféle modern fantasy-nak titulálni.

L.N. Peters ajánlója:

“Sümegi Attila novelláinak különös világa mindig nyomot hagy az Olvasóban. Ezek az erőteljes történetek felkeltik a képzeletet, elgondolkodtatnak, töprengésre késztetnek. Talán nem is úgy van, ahogy eddig véltük? Talán egészen másképpen? Mi történt a vörös csillaggal? Miféle világot teremtene a Földön egy Kína uralta technokrata zsarnokság? Alszik-e Isten? A történetek Edgar Allan Poe, vagy H. G. Wells világát idézik. ”

Valóban, a novellákban az egyén rendszer elleni harcáról írok, azt a kérdést feszegetem, hogy egyetlen ember képes-e megváltoztatni a saját vagy a környezete sorsát.

Kíváncsi vagyok, hányan fogják megvenni-letölteni az alvó Isten bálját. Én egy kicsit szkeptikus vagyok: még mindig jobban szeretem papíron olvasni a történeteket. Aztán ki tudja, lehet, hogy ez a jövő?

A Bathory cimű szlovák koprodukciós filmben Franco Nero már megint magyart alakít, ezúttal II. Mátyást. Miért? Sikoltok fel izzadtan álmomból… Miért kísért minket a szúrós tekintetű olasz?

És akkor elgondolkodtam, honnan is ismerem ezt a csókát a koporsós-géppuskás westernen kívül.

És leesett: gyerekkorom egyik meghatározó filmje volt a NINDZSA SZÍNRE LÉP! Még moziban láttam az opuszt, és igen nagy hatást tett rám. Amint hazaértem, azonnal dobócsillagokat és maszkos fickókat rajzoltam. Még ma is emlékszem, hogy úgy különböztettem meg a szamurájkardot a ninja kardtól, hogy az utóbbi keresztvasa négyzet alakú! Hoppácska.

Persze most már elég kínosnak tűnik a film, főleg az erdőben lopakodó fehér és piros (!) ninják mosolyogtatnak meg. Gondolom kiválóan lehet bennük rejtőzködni a zöld növényzetben…

Pedig kissrác koromban élveztem a fákról leszaltózó Franco Nérót. Saját ninja ruhát is kifejlesztettem, melynek fejrésze három csík lepedőből állt. Egyet áll alatt kötöttem meg, a védte a fülemet, egyet homlokon, egyet meg orr alatt… Háhá!

Nektek vannak hasonló filmes behatásaitok?

Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
csecse
becse: ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám” versemért,
a hont
kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:

„Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén” -
gagyog
s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj -

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!

(József Attila, 1937)

 Stimmel, annyi különbséggel, hogy nem szoktam kávéházi szegletekben verseket írni, viszont valóban gyorsan elszelelt ez a 32, és valóban nem volt még havi 200(ezer). Lehettem volna oktató, hiszen jelentkeztem töri-magyar szakos bölcsésznek, de aztán nem sikerült, és nem erőltettem. Nem Szegeden, de Veszprémben eltanácsoltak Informatika szakról az analízis nevű tantárgynak köszönhetően.

A többi egyáltalán nem stimmel, de attól még nagyon szeretem ezt a verset. És örülök, mert megértem, hogy most magamnak is elmondhatom.

Úgy látszik, ráálltam a mozis hírekre, de ezúttal SF vonatkozású a téma.

Madarak csicsergik, hogy Pierre Morel, a Taken (Elrabolva) rendezője fogja dirigálni az új Dűne adaptációt. Korábban Peter Berg (Kingdom) neve merült fel.

Számomra ez egyet jelent: a producerek más alapokra kívánják helyezni a művet. Több akciót szeretnének látni.

Megmondom őszintén, ez nagyon imponál!

Láttam a korábbi feldolgozásokat, de egyik sem tetszett igazán. Azt hiszem,  a Dűne is olyan alapanyag, amit szinte lehetetlen megfilmesíteni, mert az intrika és a háttér finomsága nem tud átjönni a vásznon. A mozi a látványra és a drámára épít, az erős konfliktusokra. Ezért volt jó Peter Jackson Gyűrűk Urája: felduzzasztotta a minimális konfliktusokat, hogy üssön a vásznon.

Ezt várom egy ú Dűne filmtől. Lélegzetelállító látványelemeket, és arcbavágó konfliktusokat. Persze, lehet fanyalogni, hogy jaj, elveszik a lényeg… Hát bizony elveszik! A mozi az mozi, a regény meg regény. Két különböző művészeti ág, tessék úgy kezelni.

forrás: firstshowing