Tegnap az Írószövetség SF Szakosztálya bemutatta az Új Galaxis 16. számát, melyben Antal József szerkesztésében utópisztikus novellák jelentek meg.
Ákossal éppen időben érkeztünk, a szerkesztő úr hiányában még nem kezdődött el a bemutató, így nem maradtunk le semmiről. (Az emberek amúgy is szeretnek az utolsó pillanatban szállingózni).
A moderátor szerepét ezúttal F. Tóth Benedek töltötte be, és – meg kell mondjam – remekül megoldotta a feladatot, mert érdekes beszélgetés alakult ki az utópiákról, a jövő társadalmairól és a különböző nézőpontokról.
Antal Józseftől megtudtuk, hogy a hasonló témájú írásokat egymás mellé rakta (pl. rasszizmus), de egyébként a 16. Új Galaxis az egyel korábbi szám testvére, csupán a terjedelem miatt kerültek a novellák két kötetbe.
Ezután F. Tóth Benedek az írókat kérdezte, már akik eljöttek. Imre Viktória Anna Pax aeterna című történetével került az antológiában, amelyben a katolikus egyház jövője jelenik meg, méghozzá a női pápák ideje. Felmerült a kérdés, mennyire aktuális a vallási kérdés ma, mennyire korszerű egy ilyen történet, de abban maradtunk, hogy a hit és vallás kérdése sosem vásik el, és a novella remekül megmutatja, hová képes változni (torzulni) az intézményesített hit.
Gál Attila Tumor című írásában az örök élet a központi téma, valamint félelem a rendszertől. Ennél a pontnál arról beszélgettünk, hogy vajon az utópiák miért negatív hangvétellel jelennek meg általában az íróknál, és abban maradtunk, hogy a feszültség és konfliktus miatt nem lehet – vagy éppen nehéz – tökéletes társadalmakat bemutatni.
Martin Máté a rasszizmus témakörét boncolgatja Bukott Gedeon című novellájában. Úgy tűnik, ez a téma örök, hiszen az emberiség egyik motorját adja a folytonos ellenségkeresés. És valahol ez egy csoport identitás keresése is, még ha úgy érezzük, hogy túl drasztikus, akkor is.
Ódor Ákos a Leszámolásban a tökéletes fogyasztói társadalmat ábrázolja, ahol az állam és a cégek összeforrtak, és az emberek igényeit maga a vezetés határozza meg. Az utópia ebben a műben csak a legvégén, egyfajta célként jelenik meg.
Beszéltünk az én novellámról is (Rendszerhiba), arról, hogy az a világ, amit ábrázoltam – mind társadalmi, mind politikai téren – már most is jelen van, és hogy valójában egy élhető világot teremtettem. Megbeszéltük, hogy az ember bár technikailag fejlődik, mégsem képes levetkőzni az évezredes gyarlóságait, mint amilyen például a korrupció.
A beszélgetés felénél megérkezett Bradák Balázs grafikus is, aki elmesélte, miért olyan megosztóak a rajzai, és hogy hogyan került az Új Galaxis állandó grafikusai közé. Szó esett az írók és az illusztrációk kapcsolatáról is.
Antal József elmondta, hogy ő személy szerint nem azt a borítót tette volna címlapra, amely végül nyert a borító pályázaton (Lőrinczy Judit festménye), így a jövőben nem lesz többé demokrácia. (Egyébként a többi pályázó mű is bekerült az antológiába, így mindenki eldöntheti, hogy kinek melyik tetszik).
Több mint másfél óra elteltével zárult a bemutató, és valószínűleg a történet folytatódott a Trombitásban, de nekünk indulnunk kellett haza.
Jó volt találkozni, megismerkedni az SF élet más szereplőivel, többek között Sárdi Margittal, és dedikálhattam az Új Galaxist Szélesi Sándornak 
(fotóim nincsenek, ha lesznek, updatelek)
Fotók itt már vannak, és kiderül az is, hogy hangosabban kellett volna beszélnem. Majd legközelebb kinyitom a számat. 
