Ezennel tudatom mindenkivel, hogy ezt a blogomat megszüntetem, és újat indítok, ahol csak és kizárólag írói munkásságomról fogok posztolni.
Az új blog címe: sumegiattila.blogspot.com
Az ok egyszerű: nincs időm mindenféle énblogokra, viszont kell egy hely, ahol megírom, összegyűjtöm az írással kapcsolatos dolgokat. Persze, folytathatnám itt is, de… néha kell a megújulás. Legalábbis nekem.
Ezúton tudatom ország-világgal, hogy megjelent a Halmok című novellám a Mytheronból szeretettel című fantasy antológiában (Cherubion kiadó).
A történetet még a Vasbogarak után írtam, afféle levezetésképpen, tehát Yagaard világán játszódik, és egy csapatnyi légiósról szól, akik próbálnak hazajutni, miközben az ellenség még a nyomukban van.
Remélem, jó fogadtatásra talál az írásom, és talán a Vasbogarak is megjelenhet egyszer.
Megjelent az Új Galaxis 18. száma, benne egy rövid írásommal, címe: Fénytelen járatok.
Nagyon régi ötletemet írtam meg. Persze az eredeti cselekmény egy regényt is kitöltött volna, de aztán pihenni hagytam, és csak tavaly vettem elő, hogy végül a lehető legrövidebben és legtömörebben dolgozzam fel.
Hogy milyen lett? Olvassátok el!
Tartalom:
Lőrinczy Judit: Engedd a kondort
Bányai Tamás: Senki
Boros György László: Hosszú őrségben álomtalan
Kleinheincz Csilla: Fehér elefánt
Bukros Zsolt: Évforduló
Ladányi József: A kapu
Körtvélyes Ákos: Chang’e, kedvesem
Halmi Zsolt: Vörös homok (képregény)
Sümegi Attila: Fénytelen járatok
Bajzafi Ferenc: Gyerekjáték
Hantos Norbert: Valami zöld
Bora László: Válaszút
Maron A. Andrea: Kísérleti szex
Bukros Zsolt: Nincsen semmi baj
Radics Roland: Karthágó lányai
Dr. Smiri Sándor: A patkányok kora
Horváth Zoltán: Tik-tak
Na végre! Megjelenik a második Space Rock novellám Ősrobbanás címmel Az utolsó világ című sci-fi antológiában. Az írást Quintus Moreno néven követtem el, és nem közvetlen folytatása az elsőnek, mert igyekeztem úgy megírni, hogy ne függjenek össze.
Egyébként már készen áll a harmadik rész szinopszisa is, és az igazat megmondva imádom írni, pedig nem több egy kis humoros-kalandos könnyed szórakozásnál. Talán éppen ezért.
Azt hiszem, létrehozok egy facebook oldalt is a sorozatnak. Mármint remélem, hogy sorozat lesz belőle. Én élvezném.
A kötet borítója:
Lezajlott a HungaroCon, és átadták a Zsoldos-díjakat. Ezúton is gratulálok Lovas Lajosnak és Szélesi Sándornak!
Két novellával neveztem, amelyekről alább olvashatjátok a véleményeket/értékeléseket az SFmag.hu és Sárdi Margit jóvoltából:
Rendszerhiba
Acélpatkány (Sfmag.hu):
Szokatlan helyzet, a virtuális valóság negatív oldalának ábrázolása gyakorlatilag pár mondatnyi utalással felfestve. Remekül elkapott pillanatképek a valóság és a virtualitás viszonyáról. Újszerű ötlet a kollektív tudat demokráciája, és annak manipulálása is értelemszerűen újként hat. A főhős néhol kicsit talán érthetetlenül cselekszik, bár ez nem annyira zavaró. Sajnos kicsit furcsán veszi ki magát az, hogy amikor ellenfél túl erősnek bizonyul, a szerző kénytelen olyan megoldáshoz nyúlni, ami nem minden olvasónak nyerheti el a tetszését. Jellemzően erős írásmód, jól eltalált szöveg, működő párbeszédek.
SFinsider (SFmag.hu):
Az alapszituáció ígéretes és érdekes: a politikai elitbe rövid ideig bárki bekerülhet. Az okos felállást követi a főhős kiábrándulása és lázadása. A novella gyengesége közé tartozik a túlírtsága, sokszor üres fecsegésnek tűnik a narráció; a másik gyenge pont a logikátlanság: a számítógépes rendszerek verbuválási képessége rosszabb, mint egy hagyományos kémszervezeté? Nem gondolják végig, hogy a beszervezett ember esetleg fel is lázadhat, és nem tesznek már eleve ez ellen semmit? A harmadik megjegyzésem pedig minden, magyar szereplőkkel és háttérrel játszódó novellának szól: ha a mai hazai társadalmi-politikai folyamatokhoz egy novellának semmi köze sincs, és még jelzés sincs arra, hogy mi történt korunk és a novella kora között, akkor csak névcserék története, hiszen egész egyszerűen nem amerikaiak vagy angolok a főszereplők. Ezért pedig kár váltani.
Sárdi Margit:
A novella egy technicizált demokráciát ábrázol, ahol a ComMentis (összeolvadó elmék), azaz valóban a közösség egésze hoz döntéseket közös ügyekben, valójában azonban a totális államirányítás, az elit gondolatrendőrség módszereit és az ellenállás lehetőségeit kutatja. Noha a jelek szerint ebben az új világban a közvetlen ember-ember érintkezést elfödi a virtuális jelenlét, és az adatok teljes nyilvánossága szűkre szabja a magánéletet, még mindig megmarad egy érték: „tudata különleges, afféle ékszer, amit nem szabad ismeretlenek kezébe adni” (109). A megoldás a még magasabb képességek birtoklásával megoldja az egyéni konfliktust, a hős sorsát, de nem biztosíték a jövőre: ha a kevesek uralma is elfajulhat, miért volna biztonságosabb egy ember kontrollja? A végletesen elgépiesedett, egyenlően kiporciózott javak juttatásával működő világ rajza koherens és szemléletes, a főhős útja logikus és kimunkált.
Szilánkok
Acélpatkány (SFmag.hu):
A novella a rejtélyesség és a töredezett elbeszélésmód előnyeit használja ki, amit nagyon jól végigvisz. A főhős cselekedetei hihetően vannak ábrázolva, ráadásul a szerző írásmódja nagyon megfelel a szereplő lelkiállapotának. Ugyanakkor vannak negatívumai is a novellának. Hiába szerepel a főhős felesége, igazi pluszt nem nagyon kapunk vele, ha kihúznánk, nem hiányozna. Ugyanez a helyzet a szexszel, ami ugyan sehol máshol nem jelenik meg a mezőnyben, itt mégsem tartom feltétlen szükségesnek. Ráadásul, bármennyire szépítjük, ez egy klasszikus inváziós sztori, még ha a jobbak közül való is.
SFinsider (SFmag.hu):
A Gyilkos bolygóra halványan emlékeztető történet tényleg szilánkos felépítésű. Így viszont nehezen nő a drámaiság, kelletlenül lapozunk, mert alig érzünk erre késztetést. A novella végkicsengése szintén borítékolható. Az írás sajnos nem tartalmaz újdonságot, sem ötletében, sem megírásában.
Sárdi Margit:
A cselekményelemek önmagukban nem újak (az embert irányító parazita, a Földet élete árán is megvédő hős, az amnéziás küzdelme az emlékezésért), de sikerült őket újszerű szüzsévé dolgozni. Kivételesen jól sikerült az emlékezés-szilánkok föltámadásának folyamata, az ön-emlékeztetés ötletei, amelyek „szilánkosságuk”, nemlinearitásuk ellenére pontosan kirajzolják az eseményeket, az életutat az olvasóra bízott végkifejlettel együtt. Ez a narratív struktúra olyan erős, hogy nem tűnik föl mellette, hogy a hősről is csak szilánkos jellemábrázolást, vázlatos helyszínrajzot kapunk. A beszéd töredékessége jó kifejezője a szilánkos emlékezésnek.
Az SFszakosztály honlapján kritika jelent meg az Új Galaxis 2009/1-es számáról, köztük az én novellámról is. Érdekes, hogy a kritikus jobb véleménnyel van az írásomról, mint én magam.
“Az eddigiekhez képest meglehetősen újszerű hangot üt meg Sümegi Attila Animus c. írása, amelyben címéhez híven az emberi lélek és a világegyetem, ennek kapcsán pedig a tudomány és a vallás kapcsolata kerül középpontba. Érdekes, élvezetesen megírt mű, a zavaróan ezotériaillatú háttér (lélekrészecskék, világító aura stb.) ellenére érdekes ötletek sorakoznak elénk, és a történet is eléggé fordulatos ahhoz, hogy végig lekösse a figyelmünket. A szereplők kellően kidolgozottak, képesek valódi meglepetést okozni. Különösen igaz ez a narrátorra, aki izgalmas figura: egyszerre érzelgős és érzéketlen, filozofikus és szűklátókörű. Miközben – a jövő bölcsének sablonos szerepében tetszelegve – az emberiség elbizakodottságát és ennek katasztrofális következményeit bírálja, képtelen meglátni a gerendát saját szemében. Kitűnő illusztrációja az ember végletes és alapvető egoizmusának és az objektív, tudományos nézőpont ebből fakadó elérhetetlenségének, az utólagos tisztánlátásnak, amelyet ő maga is elítél, amennyiben másokról – a titáni civilizáció tagjairól – van szó. Noha a különleges titáni életforma csupán egy-egy pillanatra villan föl, ezek a pillanatok logikusan illeszkednek a történetbe, elkerülve mind a vázlatosságot, mind a túlírtság veszélyét.”
Megtörtént idei első (remélhetőleg nem utolsó) publikációm. A 251., februári Galaktikában jelent meg az “Apa teleportáló gépet vett” című rövid írásom. Még tavaly követtem el, amikor a regényem írása közben nem jutott idő hosszabb lélegzetű novellákra.
A regény javításával elkészültem, az újabb tesztolvasók véleménye alapján azonban még kisebb korrekciókra szükség van. Most egy kis pihenőt tartok, aztán nagy sóhajjal még egyszer nekiesem. Szerencsére szerkezetben ezúttal nem kell (illetve nem fogok) javítani.
Mostanában itt-ott vitatéma lett a magyar SF helyzete, versenyképessége, stb. A baj ott van, hogy írók vitáznak írókkal, vagy írók szerkesztőkkel, és pont a lényeg sikkad el…
Mit akarnak az olvasók??? Ezt tudja valaki? Az ő véleményükre kellene alapozni szerintem. Csak ennyit akartam hozzátenni.
Az Avana honlapján és a postaládámban hasonló szöveg látott napvilágot:
“Tájékoztatom az Új Galaxis 17. számában publikáló szerzőket, hogy a kiadvány “csak” négyszáz példányban került nyomtatásra, így az abban megjelenő novelláik nem nevezhetők a 2011-es Zsoldos Péter-díjra.”
Most erre mit lehet mondani?
Sajnálatos módon a terjesztés sem ment problémamentesen, mert eddig sehol nem láttam könyvesboltban egyetlen példányt sem. Gondolom, csak rendelni lehetett.
Csak azért sajnálom a dolgot, mert számomra kedves novellát írtam az ÚG17-be, de úgy látszik, nem igazán jut el az olvasókhoz.
Sebaj, majd felteszem valamelyik blogomra. :)
Leteltek az ünnepek.
Főleg semmittevéssel foglalkoztam, igyekeztem nagyipari szintre emelni. Ettem, aludtam, filmet néztem. Ami nagyon tetszett: A tolvajok városa (The Town) és a Black Swan. Előbbi hangulata ragadott, utóbbiban pedig a görcs, ami a film nézése közben fogva tartott.
Aztán újra megnéztem a Róma sorozatot (mindkét évadot). Még mindig jobb az első, de csak azért, mert a második túl gyors (kivétel a 2/1, 2/2 és a 2/10). Megfigyeltem, hogy a második évadban két csúcspont van részenként, nyilván azért, mert eredetileg több évadot vontak egybe. Báhh… Mindenesetre biztató, hogy még mindig nem untam meg öt év alatt, és évente lazán újra tudom nézni.
Ja, meg láttam a Black Death című középkori filmet is, és meglepően jó lett! Furcsa volt dokumentarista stílusú kosztümös filmet nézni, mivel az ember tudja, hogy akkoriban nem voltak kamerák. Vagy nem is tudom.
Tovább javítgatom a regényemet, és persze folytatom a meséket is a meseblogomon. Meg feltettem egy régi novellámat a novellás blogomra.
Ja, és persze 33 éves lettem, és jó lenne valami összefoglalót írni a tavalyi évről, de igazából semmi érdekes nem történt :)
Elkészültem a sci-fi regényem második változatával. Teljesen új lett a szerkezet, rengeteg rész kidobásra, rengeteg rész átírásra került. A korábbi 470 ezer karakter helyett most kb 535 ezer karakter lett a végeredmény.
Reményeim szerint pörgősebb, frissebb anyag született, de az unalmas munka még csak most következik: újra és újra átolvasni a regényt, szöszmötölni a mondatokkal, párbeszédekkel.
Azért jó lenne, ha tavaszra teljesen meglennék, és jöhet a kiadó keresés…