Lezajlott a HungaroCon, és átadták a Zsoldos-díjakat. Ezúton is gratulálok Lovas Lajosnak és Szélesi Sándornak!
Két novellával neveztem, amelyekről alább olvashatjátok a véleményeket/értékeléseket az SFmag.hu és Sárdi Margit jóvoltából:
Rendszerhiba
Acélpatkány (Sfmag.hu):
Szokatlan helyzet, a virtuális valóság negatív oldalának ábrázolása gyakorlatilag pár mondatnyi utalással felfestve. Remekül elkapott pillanatképek a valóság és a virtualitás viszonyáról. Újszerű ötlet a kollektív tudat demokráciája, és annak manipulálása is értelemszerűen újként hat. A főhős néhol kicsit talán érthetetlenül cselekszik, bár ez nem annyira zavaró. Sajnos kicsit furcsán veszi ki magát az, hogy amikor ellenfél túl erősnek bizonyul, a szerző kénytelen olyan megoldáshoz nyúlni, ami nem minden olvasónak nyerheti el a tetszését. Jellemzően erős írásmód, jól eltalált szöveg, működő párbeszédek.
SFinsider (SFmag.hu):
Az alapszituáció ígéretes és érdekes: a politikai elitbe rövid ideig bárki bekerülhet. Az okos felállást követi a főhős kiábrándulása és lázadása. A novella gyengesége közé tartozik a túlírtsága, sokszor üres fecsegésnek tűnik a narráció; a másik gyenge pont a logikátlanság: a számítógépes rendszerek verbuválási képessége rosszabb, mint egy hagyományos kémszervezeté? Nem gondolják végig, hogy a beszervezett ember esetleg fel is lázadhat, és nem tesznek már eleve ez ellen semmit? A harmadik megjegyzésem pedig minden, magyar szereplőkkel és háttérrel játszódó novellának szól: ha a mai hazai társadalmi-politikai folyamatokhoz egy novellának semmi köze sincs, és még jelzés sincs arra, hogy mi történt korunk és a novella kora között, akkor csak névcserék története, hiszen egész egyszerűen nem amerikaiak vagy angolok a főszereplők. Ezért pedig kár váltani.
Sárdi Margit:
A novella egy technicizált demokráciát ábrázol, ahol a ComMentis (összeolvadó elmék), azaz valóban a közösség egésze hoz döntéseket közös ügyekben, valójában azonban a totális államirányítás, az elit gondolatrendőrség módszereit és az ellenállás lehetőségeit kutatja. Noha a jelek szerint ebben az új világban a közvetlen ember-ember érintkezést elfödi a virtuális jelenlét, és az adatok teljes nyilvánossága szűkre szabja a magánéletet, még mindig megmarad egy érték: „tudata különleges, afféle ékszer, amit nem szabad ismeretlenek kezébe adni” (109). A megoldás a még magasabb képességek birtoklásával megoldja az egyéni konfliktust, a hős sorsát, de nem biztosíték a jövőre: ha a kevesek uralma is elfajulhat, miért volna biztonságosabb egy ember kontrollja? A végletesen elgépiesedett, egyenlően kiporciózott javak juttatásával működő világ rajza koherens és szemléletes, a főhős útja logikus és kimunkált.
Szilánkok
Acélpatkány (SFmag.hu):
A novella a rejtélyesség és a töredezett elbeszélésmód előnyeit használja ki, amit nagyon jól végigvisz. A főhős cselekedetei hihetően vannak ábrázolva, ráadásul a szerző írásmódja nagyon megfelel a szereplő lelkiállapotának. Ugyanakkor vannak negatívumai is a novellának. Hiába szerepel a főhős felesége, igazi pluszt nem nagyon kapunk vele, ha kihúznánk, nem hiányozna. Ugyanez a helyzet a szexszel, ami ugyan sehol máshol nem jelenik meg a mezőnyben, itt mégsem tartom feltétlen szükségesnek. Ráadásul, bármennyire szépítjük, ez egy klasszikus inváziós sztori, még ha a jobbak közül való is.
SFinsider (SFmag.hu):
A Gyilkos bolygóra halványan emlékeztető történet tényleg szilánkos felépítésű. Így viszont nehezen nő a drámaiság, kelletlenül lapozunk, mert alig érzünk erre késztetést. A novella végkicsengése szintén borítékolható. Az írás sajnos nem tartalmaz újdonságot, sem ötletében, sem megírásában.
Sárdi Margit:
A cselekményelemek önmagukban nem újak (az embert irányító parazita, a Földet élete árán is megvédő hős, az amnéziás küzdelme az emlékezésért), de sikerült őket újszerű szüzsévé dolgozni. Kivételesen jól sikerült az emlékezés-szilánkok föltámadásának folyamata, az ön-emlékeztetés ötletei, amelyek „szilánkosságuk”, nemlinearitásuk ellenére pontosan kirajzolják az eseményeket, az életutat az olvasóra bízott végkifejlettel együtt. Ez a narratív struktúra olyan erős, hogy nem tűnik föl mellette, hogy a hősről is csak szilánkos jellemábrázolást, vázlatos helyszínrajzot kapunk. A beszéd töredékessége jó kifejezője a szilánkos emlékezésnek.