Karácsonyi sci-fi ajánló
Onsai kért meg, hogy ajánljak az idei karácsonyra 5 sci-fi könyvet.
Nehéz a kérés, mert volt egy szakasz az életemben, amikor nem olvastam sok sci-fit, így nagyon régen olvasott könyveket és nagyon új könyveket tudok ajánlani :)
Úgyhogy ha sablonos lesz, ha nem, olyan írásokat hozok most fel (sorrendiség nélkül), amelyek valami miatt meghatározóak voltak az életemben, és remélem, mások is annak találják majd őket :) (ha nem akartok úgy szocializálódni, mint én, akkor ne olvassátok ezeket a műveket :))
1. Nemere István: A kozmosz lovagjai
Gyerekként olvastam, nem sokkal a Jedi visszatér után, és teljesen kielégítette a fantáziámat. Izgalmas volt, a főhősök fiatal srácok, Don körmondatai a mai napig a fejembe zúgnak (“Hálám fénysebességgel üldöz majd az univerzum határáig, sőt még azon is túl, ahol a kurta farkú dinoszaurusz túr!”). A srácoknak egy teherűrhajót kell megállítaniuk, amely a Föld felé tart..jaaaaaj!
2. Greg Bear: A vér zenéje
Ha jól emlékszem, ezt egy nagy könyv leárazás alkalmával vettem meg, mert megláttam a sci-fi mesterei címet a borítón. Aztán elkezdtem olvasni, és azon vettem észre magam, hogy nem tudom letenni. Egy biológus saját magán próbálja ki az értelmes “vírusokat” vagy mifenéket, és ezzel megváltoztatja az emberiség jövőjét. Vagy valami ilyesmi. Már régen olvastam, de biztos, hogy jó volt, mert többször is kezembe vettem.
3. Wolfgang Jeschke: A teremtés utolsó napja
Ezt a könyvet egy nálam idősebb srác ajánlotta nekem, amikor még suttyó fiú voltam, így emlékszem, az elejét, ahol különböző leleteket mutatnak be, egyszerűen átugrottam :) Akkor még nem értettem, mi a jó ebben a könyvben, de elolvastam, mert sok katona szerepelt benne, és vártam, mikor lövik egymást szarrá az arabokkal. Aztán később – idősebb, érettebb lettem – sokkal jobban tetszett, és a mai napig az egyik kedvencem.
4. Frank Herbert: Dűne (de főleg a Dűne Istencsászára)
Arra gondoltam, nem írok ide semmiféle klasszikus sci-fit, de a Dűne mellett nem tudok elmenni. Nem tehetem. Nálam ez a sci-fi csúcsa. Ezt is fiatalon vettem kézbe először, de túl “bonyolult” volt, így hamar letettem. Aztán később újra előszedtem, és a rabja lettem. A Dűne Istencsászára olvasásakor pedig megbizonyosodtam, hogy egy zseni írta az egész “sorozatot”, és a mai napig sír a szívem, hogy Herbert úgy ment el, hogy nem fejezhette be művét. A fiáról inkább nem mondok semmit…
5. Ian Watson: Űrgárdista
Sokan biztosan az Inkvizítort írták volna, ám én előbb olvastam a fent említett művet. Persze félve vettem a kezembe, mert tudtam, hogy egy társasjáték-világ alapján íródott, de egyszerűen magába szívott Watson szuggesztív ábrázolásmódja, és iszonyatosan beteg jövőképe. Talán nem a sci-fi csúcsa, de egyszerűen imádom az egész unvierzumot úgy, ahogy van.
Ennyi lett volna. Visszanézve rájöttem, hogy nem is igazából ajánló ez, hanem a számomra jelentős művek felsorolása. Pedig sok mindent kihagytam, pl. magyar műveket (azt hittem Hackett bele fog férni az 5-be, de igazából csak azokat a műveket soroltam ide, amelyeket többször elolvastam, és az Isten Gépei eddig egyszer volt csak meg :)). Jja, és Douglas Adams is kimaradt. Ejj…
Tovább adnám a stafétát: Mohicane-nak, Creideikinek és Aquitónak (bár neki megbocsátom, ha fantasy-t is ajánl, mivel tudomásom szerint inkább azt olvas :).