szép és nehéz ::: Sümegi Attila jegyzetei

tetsuo (Csordás Attila) jóvoltából születtek képek Antal József: Justitia és az Új Galaxis 14. Közönségtalálkozójáról.

Nézegessétek szeretettel

Lezárult a IV. Lidércfény Pályázat, avagy Egy igazi fantasy író nem fél a barbároktól. Komoly és humoros kategóriában vártak írásokat a klasszikus barbár történetek fényében.

Én humoros kategóriában pályáztam, mert bekattant az ötlet, hogy egy varázslót védő zombi alakulat szemszögéből írjam meg a novellát. Úgy néz ki, hogy sikerült elkapnom a fonalat, mert első helyezést értem el a kategóriában!

Az írásom a többi helyezett novellával együtt már meg is jelent a júniusi Lidércfényben (pdf-ben letölthető).
A komoly kategória helyezettjei:

1.) Seth Frost - Csapkodó polipcsápok
2.) Hematith - Fényre sötét, sötétre fény
3.) Angus Seanachaid - Az istenek utolsó órája

A humoros kategória helyezettjei:

1.) Sümegi Attila - Fél lábbal a mennyekben
2.) Mickey Long - Az elátkozott falu
3.) Kalózlány - Gyakorló feladatsor

Különdíjasok:

Kreativitásért különdíj:
avagy “Ezen borultunk a legnagyobbat.”
Maggoth - A kitaszított

A legihletettebb alkotó:
avagy “Ő alkotta a legtöbb pályaművet”
Zspider - Hagyományok

* * *

Kánai András ír blogjában az első Delta Műhely antológiáról, és benne az én írásomról is:

 ”Sümegi Attila: Változik a világ

Ez a kötet messze legjobb írása. Kitűnően alkalmazza a metaforát a zaklatásra. Szerintem bármelyik science fiction/fantasy magazinban megállná a helyét, és itt a külföldiekre gondolok.”

Nagyon szépen köszönöm!

Csodaszép.

Tegnap este Depeche Mode koncerten voltam az öcsémmel és egy jó barátommal.

Autóval mentünk, hármasban, odafelé az Ultra és a Playing the Angel album szólt diszkréten, csak egy-két helyen hangosítottuk fel keményen Korán felértünk, pedig ülőhelyünk volt, de rá akartunk hangolódni az előzenekarokkal.

Nem a legjobb helyen ültünk, igaz, járhattunk volna rosszabbul: voltak, akik semmit nem láttak a technikusi sátortól. Azért ez a szervezés csúcsa, nem? Pedig nem olcsó a jegy, igazán megoldhatnák, hogy mindenki rendesen lásson.

Mondjuk a színpad ölég messze volt, a zenekarból két centis árnyékokat láttam, de szerencsére a kivetítő mindent kárpótolt… Ja, nem szaladok ennyire előre

Az előzenekarokról nem akarok sok mindent mondani, a Motor nevű kéttagú formáció felejtős számomra, meg merem kockáztatni a borzalmas jelzőt, sőt, odáig merészkednék, hogy szarok voltak.

Zagar szerencsére kellemes élményt nyújtott, bár néhol elég befordulós zenét nyomtak.

Aztán háromnegyed kilenckor megjelent a kivetítő közepén lévő gömbön a DM felirat, a tömeg őrjöngött, majd kilenc óra egy perckor megérkezett a Depeche Mode is. Az In Chains c. nótával kezdtek az új albumról. A közönség még nem indult be, szerintem nem annyira jó kezdő dal, de végül is ráhangolásnak elment.

A Wrong és Hole to Feed már ütött, élő dobbal istenien szólt mind a kettő. Ekkor már többen felálltak az ülőhely ellenére, hát persze, hogy mi is. Azért ez mégiscsak egy koncert, ugyebár

Jött az első beindulós blokk: Walking in My Shoes, It’ no Good, Question of Time, Precious.

A Fly on the Windscreen alatt kezdett csöpögni az eső. Mindenki felvette az esőkabátot, én egyelőre csak a kapucnis pulcsit, aztán később én is szárnyasfejvadászosba öltöztem. Az eső meghozta a hangulatot is, mindenki talpra állt, mert rájöttek, hogy ülve jobban nedvesednek

Jezebel, Question of Lust, Come back adták a lassú részt a koncert közepén, aztán az új slágerrel, a Peace-szel újra begyorsítottak a fiúk. A Peace meglepően jól szólt koncerten: masszív dob alap, tapsolható. Remek.

Az egyik csúcspont számomra az In Your Room volt, bár valószínűeg azért is, mert amúgy is imádom. D De a gitár nagyon dobott az egészen.

Aztán  az I Feel You, Policy of Truth, Enjoy the Silence és a Never Let Me Down Again zárták a főműsort. Úgy elröppent ez a másfél óra, észre sem vettük!

Persze a srácok visszajöttek, és lenyomtak még egy hármast: Stripped, Master and Servant és Strangelove. Ez utóbbi azért érdekes, mert a háttérvetítésében egy nő leszopja a másik lábát. Lásd itt. Izraelben a szaftos részeket kivágták, és itt is néhány részt vörös “fátyol” takart, amit nem igazán értek. Féltek az ungarise cenzúrától???

Újabb visszataps, ekkor már átáztunk teljesen, az esőkabát sem segített. Újabb fénypont: Personal Jesus… hát az valami frenetikusanjó lett! Voltak, akik félmeztelenül tolták az esőben, gondolom, nekik nem kellett másnap dolgozniuk, nem tudom.

Az estét a Waiting for the Night zárta, kissé szomorkás hangulatban hagytak itt minket a Mode-ék.

Összességében nagyon jó kis koncert volt ez, csak kár, hogy nem láttam semmit. Na, persze ne reklamáljak, miért nem vettem állójegyet? MIért is nem? Öregnek érzem magam? Nemtom. Többet ilyet nem csinálok, ígérem

Hazafelé izgalmas volt totyogni a Hungária körúton, majd esőfalban araszolni Érd után, de háromnegyed kettőre haza is értem. De ez már egy másik történet

Óvodai  évzárókor készültek az alábbi képek. A “művész” nem más, mint Lázár, négy éves keresztfiam. Megkaparintotta a fényképezőgépet, hogy bemutassa nekünk a világot az ő szemével.

Más perspektíva, más dolgok fontosak.

Letisztult érzelem, új szemlélet.

A lila bicikli: Kezek:   Sárga virág:

Fogas cipőkkel: Anya zöld dísszel: A fal:

A bal ujjam: Autók és árnyak: Láb a kavicson:

Önarckép ingben: Színes láncra verve: Tótágas:

Kékes-zöldes: Munkanélküli madárijesztő:

Tegnap Akito barátommal nyakunkba vettük a síneket, és fővárosunkba utaztunk, hogy részt vegyünk az Írószövetség SF Szakosztályának közönségtalálkozóján, amelynek apropóját Antal József Justitia c. regénye és az Új Galaxis 14. szolgáltatta.

Nem sikerült időben odaérnünk…

Úgy kezdődött, hogy kinéztem a neten a vonatot, amely fél hatra a Déli pályaudvarra érkezik. A fehérvári állomáson már szembesültünk a ténnyel, hogya vonat bezony a  Keleti pu-ra fog érkezni (vajon miért???).Sebaj, onnan is odatalálunk

Hét perc késés - ennyit mondtak be Fehérváron. Amikor a vonat még 20 perc után sem ért el Gárdonyba, már kezdtünk aggódni. Az a baj, hogy egy kis késéssel kezdődik, és nem lehet behozni. Síneken nem lehet! Mert mindig meg kell állni, hogy a menetrend szerint közlekedő vonatokat elengedjük.

Summa summárum, bő fél óra késéssel érkeztünk a tett helyszínére, ahol Németh Attila vezetésével zajlott Antal József (balfrász, Tony) interjúvolása a Justitia kapcsán. Az elejéről lemaradtam ugyan, de azt hiszem, jókor estünk be. Éppen a terveit vette számba az író (ha megvalósulnak, sok AJ írást olvashatunk a közeljövőben), aztán beszélt a női és férfi írók közti látszólagos ellentétekről, majd a szerkesztésről, amely során AJ azt a szent küldetést vette a vállára, hogy kigyomlálja a sok írás közül a nem odavalót

Ezután tértünk rá az Új Galaxis 14-re, ahol vajmi keveset szólaltunk meg a bemutatkozáson kívül. De hát sok beszélnivaló nincs is egy antológia esetében. Amúgy is Tony vitte a prímet továbbra is
A hosszúra nyúlt beszélgetést követően indult a dedikálás dömping. Én aláírattam a Justitiát Tonyval, Akito A poszthumán döntést Hackettel, dedikáltam egy Arcképcsarnokot Jakab Robinak, aztán Akito ment balfrászhoz…

Szerencsére sok ismerőssel is találkoztam: Anita és Hackett, onsai, Jakab Robi József, Creideiki, Maggoth, Hantos Norbi és megismerkedtem eddig személyesen nem ismert emberekkel, mint pl: Odo! Nagyon örültem

Miután szétszéledt a társaság, az ÚG-s írók behuppantak egy sörre az étterembe, ahol beszéltünk elvárásról, tervekről, hozzáállásról. Csupa-csupa titkos dologról

Végezetül átcammogtunk a Trombitásba, mert már nagyon-nagyon éhesek voltunk, ahol sör+kaja (és TORTA) várt minket. (dehogy várt… rendelni kellett!).

Hajnali egyre meg is érkezett a vonat Fehérvárra (nem késett! Alleluja!), aztán taxi és haza.

Csicsika.

Jó volt.  Legközelebb is megyek.

ui: kép van valakinek valahol az eseményről?

Már korábban említettem, hogy Sir Ridley Scott a nagy kedvencem a kortárs rendezők között, és most nagyon örülök, hogy végre megint történelmi filmet forgat. Ezúttal a Robin Hoodot. Persze ez a hír egy nagy lófütty lenne, ha nem ő rendezné Korábban felröppent olyan hír, hogy egy fordított sztorit álmodnak a vászonra, amelyben a nottinghami sheriff a főszereplő, Robin meg a gonosz rabló. Aztán változott az egész, kiderült, hogy Russel Crowe fogja alakítani mind a két karaktert (WTF? Este Robin, nappal sheriff?).

Végül maradt a klasszik, kevinkosztnerszerű elveszem-a-szegénytől-odaadom-a-gazdagnak klisé. Hogyan fogják ezt feldobni??? Nemrég újranéztem a legutóbbi halivúdi robanást, a Tolvajok Fejedelmét. Hát az egy kalandfilm. Csitt-csatt, kalandos akciók, kemény beszólások, pózoló gonosz, ráadás boszorkány. Na, ezzel szemben Ridley valósághű ábrázolást és véres akciókat ígér, afféle Gladiátor a ködös angliában témát. (na legyen elszabva a vágás, mint a Mennyei Királyságban, ahol a lényeg a padlón végezte. Aki nem hiszi, nézze meg a rendezői változatot… igencsak királyságos és mennyei film az :))

Lássuk a képeket:

Június 13-án, szombat délután kihirdették az Új Akropolisz Egyesület mesepályázatának eredményeit.

Már délben felutaztunk Budapestre, hogy ha már a fővárosba látogatunk, ne csak utazással és eredeményhirdetéssel  teljen az idő. Elsétáltunk a Városligetbe, ahol elzarándokoltunk Anonymus szobrához és fénylő pennájához.

Aztán siettünk az eredményhirdetésre. Szép környezet, ásványvíz és pogácsa, öltönyös-nyakkendős zsűri fogadott minket. A köszöntés után egy órás prezentáció során ismertették a legjobb 12 művet, elsősorban az írások értékeit kiemelve. A szempontrendszert egy táblán sorolták fel, így mindenki képet kaphatott a zsűri munkájáról, ami nem volt kevés, hiszen 180 mese érkezett.

Ezután került sor a díjak átadására:

Könyvjutalom a legeredetibb ötletért: Az emberi szivárvány
Könyvjutalom a legifjabb szerzőnek (9 éves!): A csodarét
Ajándékkönyv a legszívélyesebb fórumozónak, Lombrivesnek a Tündér Rózsa és az ifjú Rózsalovag mese szerzőjének
Közönségdíj: Tüske és Bozont

3. (megosztott) helyezett: Holló és Minka; Tüske és Bozont

2. helyezett: Történet a garázsból

1. helyezett: Lélekfesték

Igencsak meglepődtem, amikor a nevem utoljára hangzott el, és ezzel első helyezést értem el! Nagyon boldog voltam, fülig ért a szám!

Extra meglepetésként egy színjátszó csoport előadta a mesém rövidített változatát. Érdekes volt hallani, mennyire másképp szólnak egyes párbeszédek más szájából

Az estét egy kötetlen beszélgetés zárta a zsűri tagjaival és az írókkal.

Update 2009-06-16:
Megkaptam a zsűri rövid értékelését:

• Minden figurának van jelleme, még annak is, amelyik csak egy pillanatra jelenik meg.
• Kiváló, ahogyan a mese elején az író egyből világot teremt.
• Végig jó ütemű, egyedi hangú írás, szép mondanivalóval.
• Kreatív módon mutatja be a szerző az ismert világot, amely új nézőpontból számtalan kihívást tartogat.
• Magyaros, tartalmas nevek.
• Feszes, végig egyenletes párbeszédek.
• A kalandok jól meg vannak írva, és nem esett a szerző abba a hibába, hogy az akcióért feláldozza a mondanivalót.
• Amikor a Festékhölgytől búcsút vesz a Papírfiú, egy picit megbicsaklik a történet, ezt a részt ügyesebben is meg lehet még írni.
• Remek mozzanat, hogy a hős észre sem veszi, hogy a hátán telik a kör. Ha erre figyelne, nem lenne hiteles, hiszen akkor elsősorban a tettek gyümölcséért fáradozna.
• Szép, ahogy végigviszi a pályázó a történetet: az ideák világa elindítja az embert az úton, de amíg oda eljut, sok tennivalója akad a mindennapokban, igazi veszélyek között is.

Egy viszonylag gyorsan megírt (az ötlet már korábban megvolt), humoros sci-fi novellával, amelynek címe: Öreg harcosok, második helyezést értem el a Budapest-Bamakó 20010 pályázaton.

A történet alapját a klasszikus La Fontaine: A teknős és a nyúl c. mese adta, a többit az én fantáziámmal egészítettem ki

A történet elolvasható itt!

És természetesen gratulálok a többi helyezettnek!