szép és nehéz ::: Sümegi Attila jegyzetei

Többen érdeklődtek, hogy honnan a raves név, meg egyáltalán mit jelent, hogy kell ejteni? 

Ejtése: magyarosan, ahogy olvasod. Még az “s” a végén is “s”, és nem “sz”.
Eredete: Egy barátom szerepjáték rendszeréhez írtam “Hogyan készíts karaktert” instrukciókat, és az egyik rész így hangzott: “Nevezd el a karaktered! példa: Sanyi a hasára üt, és beírja a rubrikába: Raves Domar”

Az összes barátom ezen röhögött. A hasukra ütöttek, és Raves Domar. Ezután bármilyen helyzet adódott, ahol random nevet kellett használni vagy csak példálóztunk, akkor Raves Domar (hasra ütés kíséretében). Aztán a név a példa szó szinonimájává vált.

Aztán pontosan így jártam, amikor regisztráltam különböző helyekre. Egyéb becenevem már foglalt volt, így a hasamra ütöttem, és…

…és így maradtam raves

Ismernek még Süsü-ként is a közelebbi ismerőseim. Erre a becenévre kb. 20 éve hallgatok. Ha hiszitek, ha nem, a Sümegi névből ered
Attilának csak a szüleim hívnak, no meg a munkatársaim.

Nos, megtörtént a Zsoldos Péter-díj átadása, ezúton gratulálok Botondnak a regény kategóriában és Sheenardnak a novella kategóriában való győzelméért.

Jómagam először - és remélem, nem utoljára - voltam  ZSP díj jelölt a Célegyenes (Új Galaxis 13.) c. novellámmal. Erős közepes helyezést szerettem volna elérni, és úgy néz ki, sikerült, nem kell szégyenkeznem!

Összpontszám: 40, súlyozott pontszám: 24

Sárdi Margit értékelése:
Annak ellenére, hogy látszólag egy autóversenyző győzelmeit és kudarcait meséli el, a novella voltaképpen egy lelki érés gondosan, árnyaltan rajzolt, hiteles folyamata, amíg az emberséget kereső hős kiábrándul gépből és emberből egyaránt, az „álmodozások korának” lejártával. A jövő társadalom rajza inkább az emberi viszonylatokban rejlik, mintsem narratív közlésben vagy leírásban, ami mégis van, az némiképp túl direkt (az új Budapest és külső kerülete, Érd, 16). A mellékalakok hasonlóképp jól eltaláltak, a feleség és a serdülő lány ismerős típusalakok.

Mandics György értékelése:
Egy mániákus autós aki a robotpilóták ellen küzd. Mindent feláldoz, biztonságot, józanságot családot. A győzelem az egyetlen cél. A monománia eléggé  hiteles képe. De nekem ez kevés.

Pár hónapja onsai megkérdezte a blogján, hogy ki szeretne megtudni néhány dolgot magáról, mert akkor küldene afféle önismereti tesztet.

Nos, elkészült az értékelés, annak kivonatát közlöm itt:

Újdonságkeresés terén, azaz, hogy menniyre keresem az új ingereket, a potenciális jutalmat (mennyire vagyok kíváncsi és aktív), kiderült, hogy az átlagnál magasabb értéken vagyok. Keresem az új élményeket, élvezem az új helyzeteket.

Ártalomkerülés. Ami valójában viselkedésgátlás: mennyire tudom kerülni a büntetést. Ez a normálnál alacsonyabb lett, de nem vészes Kiderült, hogy erőteljesen nyitott, optimista és vidám vagyok, ám hébe-hóba óvatos is.

Mennyire vagyok Jutalomfüggő? A válasz: átlagosan. Önálló vagyok, de azért figyelem a visszajelzéseket.

Nagyon magas viszont a Kitartásom. Az már igaz. Persze nem minden áron, de sokszor feleslegesen sokat ügyködök valamin. 

Önirányítottság. Akaraterő, mennyire tudom szabályozni és a környezethez adaptálni a viselkedésemet. Ez is átlagos lett, ami azt jelenti, hogy kiegyensúlyozott az énképem. Remek

Együttműködés. Mennyire vagyok társas lény, mennyire vagyok empatikus és segítőkész. Erkölcsi elvek, ilyesmi. Átlagnál hajszállal nagyobb, ami azt jelenti, hogy általában toleráns vagyok és bizonyos határokon belül segítőkész.

Transzcendencia. A természetfeletti elfogadásának képessége. Ez nagyon magas értékű lett. Naná, fantasy-t meg sci-fit írok És igen, hiszek a magasabb rendű életben és a világmindenség spirituális egységében.

Összefoglalva, tök átlagos srác vagyok, kivéve (és ez emel ki az átlagosság posványából :) a KITARTÁST és a TRANSZCENDENCIÁT

Ugye? Ha a kitartás transzcendenciával párosul?

Még egyszer köszönöm onsainak a munkáját!

Rólam!

Öt éves voltam, és valami miatt a kis gyermekek szeretnek könyvekbe firkálni. Akkor még egyre megy, hogy olvasni kell vagy írni, a lényeg, hogy szöveg legyen a papíron És persze rajz.

Kis magyarázat:

SÜMEGI. ATTILA. - Nos, ez nem igényel túl sok kommentárt, ez én vagyok. Sümegi pont Attila pont. Úgy látszik, a szóköz akkor még ismeretlen fogalom volt számomra.

ERCSI. - Itt laktam, éltem egészen tizennyolc éves koromig, akkor elköltöztünk családostul Székesfehérvárra.

1983.FEBRUÁR 13. - Akkor írtam ezt a bejegyzést, egy hónappal  múltam öt éves.

MAGYARALMÁS. - Itt élnek/éltek nagyszüleim, sok kedves és vicces emlék köt oda. Szinte minden nyaramat ott töltöttem. Bandázás, bulizás, csínytevések

JOSZEFATTILAU. 12. - Itt lakik a nagymamám és a nagypapám.

IRTAMÉNATTILA. - Szóköz nincs, viszont határozott véleményem van a világról. Eléggé én központúnak tűnik.

Mint olvasható, írásaim akkoriban eléggé tényfeltáró, dokumentarista jellegűek voltak. Csupa szám és adat.

Az izgalmas cselekmény a rajzokból bontakozik ki.

A “Verses állatmesék” felirat alatt egy kakast láthatunk, aki pisztollyal fenyegeti meg a malacot. Kérem, tessék odafigyelni a malac 3D-s szájára, és a fröccsenő vérre a hátán (vagy azok szőrszálak, nem tudom).

A “Móra Ferenc Könyvkiadó” feliratnál pedig egy füstölgő repülő zuhan bele a szövegbe. Régi, légcsavaros járgány, úgy hiszem, az egyik szárnya le is tört.

Nos, ennyit mára

Hiába szinopszis, előfordul, hogy újra kell írni egy jelenetet.

Már írás közben éreztem, hogy valami nem stimmel, hogy hiányzik valami a fejezetből. Aztán rádöbbentem: a fordulat.

A fejezet elején a főhős eltervez valamit, kidolgozza a tervet, aztán a végén minden úgy történik, ahogy kigondolta… öööö… írni is unalmas volt. Hát még olvasni milyen unalmas lehet

Szóval kell a fordulat. Most már figyelek, ígérem

Nos, immár 80 000 karakter fölött  járok a regényemben, amihez ugye 70 ezer karakternyi háttérsztorit, karakter leírást és szinopszist írtam. A nagy kérdés már akkor felmerült: érdemes-e ennyire részletesen kidolgozni a történetet?

Azt kell mondjam, hogy érdemes! Legalábbis egyelőre működik. A legszebb az az egészben, hogy alapjaiban minden jelenet egyelőre követi az elképzelést, részleteiben azonban teljesen másképpen alakulnak. Hol lépek be a fejezetbe? Ez többnyire eltér a szinopszistól, sokszor plusz  jelenetet is írok, ami árnyalja a karaktert, előkészíti a konfliktust…stb.

Ugyanez vonatkozik a fejezetek zárására is - többnyire nem ott hagyom abba, ahol elterveztem. Ez abból adódik, hogy érzelmileg teljesen másképp néznek ki a jelenetek, mint a szinopszisban, mivel a karakterek saját akarattal rendelkeznek, másképpen élik meg az egyes szituációkat, előbb kirohannak egy konfliktus után, mást gondolnak, mint ahogy akartam. Ez a legjobb és legérdekesebb az egészben.

Másik váratlan fordulat: új szereplők felbukkanása.  Az éppen csak megemlített mellékszereplők a regény írásakor életre kelnek, mélysége kapnak. Lehetőségek merülnek fel, amint interakcióba lépnek az egyik főszereplővel. Rögtön új szál jelent meg a második fejezettel, amelynek már tudom is, milyen lesz a lezárása.

És hogy miért jó akkor a szinopszis? Vezérvonal. Tudom, hogy merre haladok. Belepillantok, és tudom, hova kell kifutnia a jelenetnek. Ha félrerakom a kéziratot több napra, akkor is tudom folytatni. Megnyugtat, hogy ezzel már megvagyok.

Most már csak írni kell, mint a kisangyal

…benne A kék madár egy élete c. novellám, amely talán nem tűnik annyira erősnek, mégis nagy lelkesedéssel és beleéléssel írtam

Nemrégen döbbentem rá (valószínűleg azért, mert nem olyan régen kezdtem el írni), hogy nagyon halvány összefüggés van csupán aközött, hogy az író mit gondol a művéről, és az olvasó mit gondol róla. Természetesen az író sosem elégedett száz százalékban, mégis olykor azt érzem, hogy ebbe most sikerült beleraknom valami pluszt, aztán meg kiderül, hogy mégsem. Más esetben meg nagy nehezen szülök meg egy írást, és mindenkinek tetszik…

Hol a bibi?

Azt mondja: az író gondol valamit, az író leír valamit, az olvasó olvas valamit, az olvasó gondol valamit. Elvileg ez a kommunikációs csatorna, amelyen az író átadja gondolatait, érzéseit. Ott van a baj, amikor az író gondol/érez valamit és az író leír valamit között nem működik a megfelelő leképezés. Sajnos az író sokszor gondolja azt, hogy az olvasó majd ugyanazt fogja érezni, amit ő, amikor olvas. Hát, ha nem tesz érte…

Főleg olyan esetekben zsákutca ez, ahol az írás személyes emlékekből táplálkozik. Szóval azt hiszem, ezeknél az írásoknál fokozottan kell ügyelni arra, hogy elég sokáig lapuljanak elzárva, amíg az író el tud távolodni tőlük.

A kék madár egy élete is egy ilyen személyes történet, és nem hagytam eleget pihenni.

De azért olvassátok el

A Lidércfényen  néhányan megírták véleményüket a “Fél lábbal a mennyekben” c. novellámról:

“Nagyon jó kis írás, ötletes, fordulatos, meglepő. Kifejezetten tetszett. Bár apróbb hibák vannak benne, de azok elenyészőek.” - Lidércfény HQ

“Ezt nagyon eltaláltad! Volt néhány olyan poén, hogy dőltem a röhögéstől.” - Mickey Long.

“Az egész egy paródiára emlékeztet stílusában, de eredeti hiányában, ezt kell, hogy eredetinek nyilvánítsam. Nagyon eredeti, noha semmi újat nem mutatott be, ez igazából nem is lehet elvárás. Minek örökké újítani, amikor elég előkotorni néhány jól bevált zombit, egy szüzet, egy önző sárkányt, és egy ravasz mágust?…
Nagyon kellemes, gördülékeny írás, kerek egész, remekül eltalált dupla csattanóval, szívesen olvastam volna még akár oldalakon keresztül. Még, még!” - Xenothep

“Vááá!!!! Ez valami durvajó volt! Még most is vigyorgok! Tökéletes leírás, finoman adagolt humor, életszerű karakterek… hehe. Nálam eddig ez viszi a prímet.
Értékelés: 5/5″ - Anonymus Chynewa

“Imádnivaló zombik.”  - Ida

“Egészen jó színvonalú írás, valószínűleg meg is érdemelt egy dobogós helyet. Mivel nincs fenn az oldalon az összes többi beküldött írás, nehéz megállapítani, hogy valóban megérdemelte az első díjat. Nem sok kivetni valót találtam benne, sőt még egész jól szórakoztam rajta.” - Jon Strange

Köszönöm mindenkinek, aki olvasta. És persze várom a további véleményeket!

A hosszú távollétem  oka: salsa tábor Siófokon.

Annyi elég hozzá, hogy elfáradtam, sokat tanultam és még többet buliztam.

És sajnos szem- és fültanúja voltam egy balesetnek. Éppen labdáztunk a vízben, amikor megjelent a fejünk felett egy mentőhelikopter. Meglehetősen alacsonyan szállt, először azt hittük - messziről -, hogy szúnyogirtással foglalkozik. Aztán egyre közelebb jött, mi több, le is szállt a parton, sűrű porfelleget kavarva.

Persze mi rögtön kiszaladtunk, hogy megnézük mi újság. Annyira nem mentünk közel, hogy zavarjuk a mentősük munkáját. A lényeg: egy harmincegynéhány éves fiatalember úgy gondolta, hogy milyen faszagyerekség fejest ugrani a térdig érő Balatonba. Megpróbálta.

Nem sikerült.

A mentősök érkezéséig a vízben lebegett, nem érezte a testét nyaktól lefelé, még azt sem, hogy lélegzik-e egyáltalán. Nyakmerevítőt kapott, és szakszerűen elszállították.

Megérte? - Kétlem.

Szomorúan próbáltunk tovább strandolni, de a hangulatunkra rátelepedett az iménti esemény.

Mindenki vigyázzon magára!

Lehet, hogy csak én maradtam le, és mindenki tudja már, de ketten is megerősítették, hogy lesz a Róma c. sorozatnak folytatása!

Az egyik Ray Stevenson, aki nagy kedvencemet, Titus Pullót alakította. Ray ezt nyilatkozta egy interjúban:
Is the Rome movie still moving ahead?

Ray Stevenson: Apparently so. It is no longer a smoke and mirrors rumor. The script is in full development. As you are probably aware, this is a pretty strange process. We could go into production in a year, or it could be as quick as six months. Who knows? It will happen. At least it is no longer a rumor. From what I have heard, they are nearing the end of script development. We shall see. We shall see.
Ez volt kábé márciusban, amit Kevin McKidd (a sorozatban Lucius Vorenus) meg is erősített egy videó-interjúban.

Jövő nyáron kezdődne a forgatás?

Hajrá fiúk! Én ott leszek a moziban!!!