szép és nehéz ::: Sümegi Attila jegyzetei

Újabb római vonatkozású film készül, ezúttal Magyarországon forgatják! A címe: The eagle of the ninth. (nem tudom, mi lesz a magyar címe, mert A kilencedik sasa elég hülyén hangzik :))

Érdekes, hogy a Centurion című filmet is most forgatják, és a történet kísértetiesen hasonlít a címben említett mozira. Csak nehogy úgy járjon, mint a Nagy Sándor projekt, amibe szintén két filmes vágott bele: Oliver Stone és Baz Luhrman. Mivel az első film bukott, a másodikat leállították nagy sajnálatomra.

A the eagle of the ninth sztorija röviden:

Krisztus után 140-ben, húsz évvel azután, hogy a Kilencedik Légió tisztázatlan körülmények között eltűnt Skócia hegyei közt, Marcus Aquila, fiatal centúrió megérkezik Rómából, hogy megoldja a rejtélyt és a visszaszerezze apja becsületét, aki a Kilencedik Légió parancsnoka volt.

Egy brit rabszolgával az oldalán, Marcus bemerészkedik Caledonia feltérképezetlen felföldjeire, hogy vad törzsekkel kerüljön összetűzésbe, megbékéljen apja emlékével, és hogy visszaszerezze az elveszett légió arany jelvényét. (forrás: imdb.com)

Bővebben itt és itt olvashattok a filmről.

Én már nagyon várom

Lassan finisbe érek a regényem első változatával, és eljött az ideje, hogy átgondoljam a cselekményt és a karaktermotivációkat a kész és az elkövetkezendő jelenetek függvényében.

Találtam néhány elvarratlan szálat: az egyiknél, azt hiszem, elegendő lesz bővíteni az egyik fejezetet, a másiknál viszont komplett fejezetet kellett írnom.

Aztán felfedeztem egy előkészítetlen jelenetet. Illetve ez így nem igaz, mert előkészítettem, csak éppen olyan régen már, hogy úgy érzem, kellene megerősítés. A problémám most az, hogy ha betoldok egy plusz jelenetet, azzal nemcsak elő kell készítenem valamit, de önmagában is érdekesnek kell lennie. Valami apró konfliktusra várok, de remélem Fred (a gnóm a tudatalattimból) ma megsúgja a megoldást…

Elgondolkodtam a nézőpontokon is, mivel az írótáborban az egyik leghasznosabb tananyagnak a nézőpontok szerepe és fajtái volt. A regényben négy karaktert követek, mindegyiket E/3 szubjektívben, ahogy az utóbbi időben szokásommá vált. Azt hiszem, jól döntöttem - szerencsére - hiszen a történetben nagy hangsúlyt kap a nyomozás, az árulás és a karakterek személyiségének változása, és talán a szubjektív nézőpont a legjobb erre.

Aztán úgyis minden kiderül, amikor először ülök be a szörny mellé, amit teremtettem

Baaaa….

Most vettem észre, hogy nagy figyelmetlenségemben elég sok hosszászólást nem engedélyeztem a moderációs listából… Ezer szorri!

Más:
Írótáborban sok feladatot oldottunk meg, ezek között volt egy olyan, hogy nem szokványos helyen nem szokásos karaktereket kellett szerepeltetni. Így született az Apró gondok c. szösszenet, amelynek kilencven százaléka tehát egy írótáboros feladat során született, már csak elejét és végét kellett rittyentenem neki.

Nem egy elgondokodtató mű, inkább egy laza marhulás Tarantinós ecsetvonásokkal.

Itt olvashatjátok! (vagy jobb oldalt az Irka-firka menüben)

Ha Tarantino film, megyek a moziba.

Emlékszem, Ercsiben egy rock klubban láttam először a Ponyvaregényt, és nem hittem a szememnek. Friss volt, laza és egyedi. Fejezetekre tagolás, eszméletlen párbeszédek, bizarr, naturális jelenetek, nem lineáris szerkezet, kiváló karakterek.

Természetesen rögtön látnom kellett a Kutyaszorítóbant, amivel Quentin Tarantino berobbant a filmes köztudatba.

1998-ban, amikor Magyarországon bemutatták a Jackie Brown-t, én már a neten elolvastam a forgatókönyvet, úgyhogy tudtam, mire számítsak. Tudtam, hogy egy más lesz, mint a korábbi QT filmek (vannak, akik szerint szar film… de őket nem tudom megérteni), tudtam, hogy Samuel L. Jackson karaktere hozza majd a süket dumák szintjét, de a többiek sokkal komolyabb figurákat alakítanak majd.

Fehérváron nem játszották a filmet, ezért Pestre utaztunk néhány fanatikus mozibuzi haverommal, hogy a Corvinban nézzük meg. Istenkirály volt! Akkor QT legérettebb filmjeként tekintettem rá. Hiteles karakterek, csavaros történet, visszafogott rendezés.

Tarantino aztán kussba volt néhány évig. Felröppent a hír, hogy tervez egy Piszkos tizenkettő szerű filmet Inglorious Bastards címen, és emlékszem, rögtön találgattuk, miféle film sülhet ki belőle. Második Világháború és QT? Vadul hangzott.

Aztán csak nem történet semmi. Évek teltek el. És érkezett a Kill Bill. Főhajtás a keleti filmek előtt, nyakonöntve egy kis westernnel.Kicsit csalódtam benne, mert a Jackie Brown után komolyabb filmet vártam, de azóta már megszoktam, és rádöbbentem, hogy a rendezés  terén mekkorát fejlődött QT. És hogy micsoda akciójeleneteket tud levezényelni!

A Kill Bill után szerencsére (vagy sajnos) nem tartott újabb hosszú szünetet, viszonylag gyorsan elkészült a Halálbiztossal. Szerintem a legrosszabb filmjét tette le az asztalra, ami még így is nézhető. Csak a második fele sikeredett borzalmasan unalmasra. A párbeszédek.. mintha nem is QT írta volna. Nem tudom, mi lelhette.

Úgyhogy amikor kiderült, hogy mégis megcsinálja az Inglorious Bastards-ot Inglorious Basterds (magyarul: Becstelen brigantyk) címen, nem tudtam, örüljek-e vagy sem. Féltem, hogy kifogyott az ötletekből, hogy ez is lemegy vérbentocsogásba, marhulásba…

És pénteken elmentem a moziba. És csodát láttam!

QT újra a régi!

Bár az ismert sablonokkal dolgozott, mégis frissnek hatott az egész! Fergeteges párbeszédek (a nyitójelent annyira feszült, hogy tanítani kéne!), eszméletlen karakterek (Hans Landa ezredes volt a legjobb! Az őt játszó osztrák színésznek minimum Oscar jelölés jár! A másik véglet Brad Pitt volt, aki egy amerikai keményfejű srác paródiáját játszotta), és a legfontosabb: kiszmíthatatlan cselekményszál.

Nemrég hallottam egy interjút, amelyben QT elmondta, hogy vannak írók, akik korlátok közé szorítják a karaktereket, terelik előre egy tervezett cél felé és nem engednek meg olyan elemeket, amik nem oda valók. Ellenben ő mindig hagyja, hogy a karakterek elvigyék a cselekményt a legvadabb irányokba.

Nos, úgy tűnik, a technikája működik!

Másik nagy előnye a filmnek (ami némi hitelességet ad az amúgy történelmileg hiteltelen műnek), hogy minden szereplő az adott náció nyelvén szólal meg, és nagy szerepe van az akcentusnak is. Francia, német és angol keveredik a filmben (és némi olasz Brad Pitt jóvoltából) - igazán nem tudom, hogy tudják majd leszinkronizálni.

És amin jót röhögtem : ezúttal kimaradt a híres Tarantinós csomagtartó kameraállás, viszont felváltotta a horogkereszt kameraállás! Aki látta a filmet, az tudja, miről beszélek

A történet röviden: a németek által megszállt Franciaországban egy zsidó katonákból álló különítmény vadássza a nácikat: ők a brigantyk. Közben a náci vezérkar egy mozipremierre készül, Goebbels a legújabb propaganda filméjét mutatja be. A mozitulajdonos személyes bosszúra készül, és a brigantyk is le akarnak csapni a helyre…

150 perc Tarantino élmény, akció nélkül, bár véres jelenetekből nincs hiány!

Ja, és nem vígjáték.  Se nem dráma. Se nem akció. Hanem ilyen -olyan-amolyan.

Tarantino, na!

Úgy látszik, az írótábor ihletet adott, és rengeteg új ötletem és félkész novellám támadt.

A táborban írtam egy novellát RAM címmel, amelynek jó lett az eleje és a vége, de a közepe… nos, azzal én sem lettem száz százalékban elégedett. El kellene gondolkodnom, mit is akarok vele, és úgy átírni a közepét. Elindulhatok nagyon hatásvadász irányban, amitől zúzós lesz az írás, de az eredeti mondanivaló elsikkad, vagy maradhatok az először elképzelt irányvonalon, csak finomítok a dolgokon. Hm. Azt hiszem, mindkét verziót megírom.

Előszedtem egy régi írásomat, amelyet nem fejeztem be, azt hiszem azért nem, mert közben beléptem az Írókörbe Alapnak nem rossz, itt-ott húzni kell belőle, átírni és befejezni. Emlékszem, akkoriban gyakoroltam az E/3 szubjektív nézőpontot. A címe: Róka a lyukban.

A táborban elkészültem egy novella felével is, ami tulajdonképpen egy disztópikus sci-fi lenne rengeteg szexszel és vallással. Azt is e akarom fejezni, bár címe még nincs. Egyelőre A mennyország kapujának neveztem el, de elég semmitmondó lenne, ha úgy hagynám, szóval ez biztosan változni fog.

És elérkeztünk ahhoz a projekthez, ami a tábor alatt kristályosodott ki bennem: novella sorozatot akarok írni egy magányos hősről… Fantasy lenne, és alapként három figurát említenék: Conan, Melnibonéi Elric és Szamuráj Jack.
Conan, mert elsősorban karddal harcol a mágia ellen, Elric, mert vívódó, nem egyértelműen jó karakter és Jack, mert magányos, vándorló hős, akinek egy cél lebeg a szeme előtt.
Úgy tervezem, hogy ezeket a novellákat külön blogon fogom közzétenni, és remélem sokan olvassák majd a szellemharcos kalandjait!

(ui: és a regényemből még visszavan kb 150 000 karakter, azt is be akarom fejezni… )

Egyik táborból ki, a másikba be

Ez ám az élet. Ezúttal Gödöllőn jártam az egyetem egyik apartmanjában, hogy sokadmagammal öt napon át írjak, írástechnikai előadásokat hallgassak Hanna előadásában, és gyakorlatokat oldjak meg.

Részletes beszámolót itt olvashattok, szintén tőlem.

Ami a beszámolóból kimaradt: nagyon vártam már ezt a tábort, több okból is. Egyrészt újra találkozni akartam a “régi” társakkal, másrészt meg akartam ismerkedni az újakkal. Tavaly nagyon jól sikerült az egész, négy nap alatt három novellát is megírtam, szóval számítottam rá, hogy idén hasonlóképpen termékeny leszek.

Az arányok népiképp eltolódtak, mert többet gyakoroltunk, és esténként többet beszélgettünk. Ritkán vonultak el magányosan az írópalánták. Emiatt az egésznek inkább afféle csapatépítő tréning alakja lett, amit igazából senki nem bánt meg. Jól éreztük magunkat, és azt hiszem, ez a legfontosabb.

Záporoztak a poénok, és olyan Conan kultusz alakult ki, hogy most is beleborzongok, amikor eszembe jut a több torokból is egyszerre felharsanó kiáltás: Crom!

Itt is szeretném megköszönni Hannának, hogy feldolgozta a tananyagot, formába öntötte és még elő is adta.

Szintén köszönjük Hackettnek, Körminek, onsainak és Judnak, hogy megosztották velünk módszereiket, tudásukat. Igazán hasznos kis prezentációk születtek.

Alább néhány kép, szigorúan a publikus részéből

Jó volt a tábor, na! Várom már a következőt, addig is írok sokat!

picy jóvoltából néhány képet megosztok veletek a lájvval kapcsolatosan.

Az első képen jómagam és Akito  látható, amint éppen kalandmesterkedünk. Éppen megnyitjuk az élő szerepjátékot.

A következő képen a gladiátor fia sétál a félmeztelen törpe zsoldossal, aki éppen sört iszik, miközben próbálja megfejteni a kalandot.

Itt az erdőjáró lány beszélget a még nem jelmezes tolvajjal. Balra a törpe zsoldos, jobbra a goblin varázsló látható.

A következő fotón a troll kereskedő köt üzletet a törpével. Figyeljétek a félelmetes agyarakat!A háttérben a tolvaj húzódott meg, beleolvad az árnyékba fekete köpenyében és kalapjával.

Az alábbi képen Tré Napisten laza papja, és a titokzatos vértes idegen látható Akito átszellemült előadásában. Buzgón imádkoznak.

Emitt pedig éppen szópárbajba keveredik az egész bagázs holmi tolvajverés miatt.  Balról jobbra: törpe zsoldos barna köpenyben, félig eltakarja a trollt. A varászló elfelé tekint, előtte a pórul járt tolvaj kalapban, majd a titkos trónörökös fénylő sisakban és napszemüvegben. Akito és jómagam háttal irányítjuk az eseményeket, mögöttünk a meleg herceg és a laza pap beszélgetnek valószínűleg az élet nehézségeiről.

Az utolsó képet pedig picy készítette, mert szeretné már tudni, hogy miért mindig Ravsh Domar az Ében Gólya fogadó tulajdonosa, amikor a tavalyi és az idei kaland között 100 év telt el. És vajon miért mindig errefelé jelennek meg a démonok?

Jövőre kiderül???

Szerdától vasárnapig Kisgyónban jártam egy szerepjátékos tábor keretein belül…

2004 óta minden évben megrendezzük a Sátrotábort. Az elsőt még Pátkán tartottuk, aztán áttettük törzshelyünket a Bakonyba, egészen pontosan Kisgyónba. Eleinte országos megarendezvényt álmodtunk, igazi karnevált, de aztán rájöttünk, hogy bőven elég, ha a népes baráti társaság összeröffen.

A programok változtak, jelen pillanatban ezek történtek:

szerda
A hagyományos “szervezői” est. Régebben valóban csak a szervezők ruccantak le, hogy előre igyanak a medve bőrére. Most már az jön, aki akar. A lényeg: semmi szerepjáték, csak ital És persze étel, a szintén hagyományosnak mondható “Rottyantott Sanyi”. Bab, hagyma, kukorica, szalonna… afféle hagymás bab. Csípős… és az utóhatása… hááát

csütörtök
Reggel a másnaposság kezelése. Ezúttal bevásárolni is kellett, hogy legyen alapanyag az aznapi főételhez, a marhalábszár pörihez. Továbbá megkezdtük a szerepjátékba való fejesugrásunkat egy kis lájvval. Akito és jómagam vállaltuk a kalandmesteri szerepet. Ő titokzatos páncélos fickót, én pedig Ravesh Domart, a helyi fogadóst alakítottam a játékvezetés mellett.

A játékosok először véletlenszerűen fajt és jellemet húztak, majd kasztot. Így lett haszonleső goblin varázslónk, hősies ork tolvajunk, kíváncsi orgyilkosunk, laza papunk és a többi

A játékosok ezután jelmezeket készítettek. Képekkel nemsokára tudok szolgálni is!
A karakterek nem ismerték egymást, egyéni célokkal érkezteka fogadóba. Már az első éjszaka nagy lett a bonyodalom. A naív troll kereskedő ugyanis szinte mindenkinek el akarta adni a hippogriffjét, amivel a bizonytalan gladiátor kívánt megküzdeni. Ám valakik meggyilkolták az állatot, és ezzel kidőlt a bili. Szegény kereskedőt megfenyegették, neki pedig vissza kellett adnia az eddig előlegként felvett aranyakat.

Péntek
Kora reggel folytatódott az élő szerepjáték. A  tolvaj leütötte a papot a pincében, de a zsoldos rajtakapta. Kínzásjelenet, kötözés. Pesze az orgyilkos, aki meleg hercegnek álcázta magát, kiszabadította. Harc, menekülés. A játék végére az elveszett trónörökös is megkerült, és a világpusztító démontól is megmentették a világot a játékosok.

Este kiosztottuk a legjobb játékosok díjait. Első helyen a goblin varázsló végzett, második helyen a laza pap, harmadik helyen pedig a troll kereskedő. Mindenki jól érezte magát, jövőre biztosan folytatjuk!

Szombat
Megint meséltem, ezúttal hagyományos szerepjáték versenyen, magus rendszerben. Három csapat indult, sötétedésig próbálták felgöngyölni az ügyet, vajmi kevés sikerrel. A modult lehetetlen volt egy nap alatt befejezni. Gyorsított eljárásban azért végigmeséltem. Az a csapat győzött - a Fünf Elf -, akinek én meséltem. Nem fizettek le. Tényleg nem

Estére megérkezett Cölöp barátom, mivel megszületett lánya, Luca. Gyorsan rittyentettünk egy tejfakasztó bulit, igazi ereszd el a hajamat félét. Bemelegítésképpen System of a Down-ra ugráltunk, aztán éjfél után kivonultunk az erdőbe énekelni. Hajnalban csendesedtünk csak el.

Vasárnap laza túrát csaptunk a Bakonyban, aztán mindenki hazaszivárgott.

Ismét jól telt ez a pár nap!

Jövőre megint!

Onsai passzolta a labdát, hogy nevezzek meg hét blogot, bloggert amit/akit rendszeresen olvasok.

Nálam sincs sorrend, de az alábbi naplókba rendszeresen bekukkantok kisebb-nagyobb szünetekkel.

1. Akito blogja. Nyilvánvaló, hogy azért olvasom, mert a barátom Együtt zenélünk, együtt iszunk, együtt tanuljuk az írás csínját-bínját.

2. onsai blogja. Hát ez ilyen apámütés szagú, de ez van. Őt azért olvasom, mert érdekes meglátásai vannak, analitikus szemmel nézi az embereket, a scifit és az írást. Más szemszög.

3. Hanna blogja. Elsősorban az Ólomerdő kettő készítését követem, mert számomra nagyon hasznos dolgokat ír a regényírás folyamatáról. Szóval tanulni járok oda.

4. Balfrász blogja. Sokat röhögök rajta, van stílusa. Olykor szélőséges a véleménye (mámint számomra), de éppen ezért tanulságos. Vagyis vicces.

5. Hackett blogja. Azóta olvasom, hogy kivégeztem az Isten gépeit és érdekelt az író mögött az ember. Azóta rájöttem, hogy ez teljesen két különböző dolog, de a blogot azért olvasgatom.

6. Jud blogja. Tetszenek a képei, a világhoz való hozzáállása, és hogy saját úton jár.

7. És még olvasok egy csomó blogot, de csak hetet lehet felsorolni. Aki kimaradt: Ameli, Sheenard, SFInsider, szleng blog, Creideiki.
És persze szakítsátok meg a láncot, azért van