szép és nehéz ::: Sümegi Attila jegyzetei

Pénteken Kleinheincz Csilla (Hanna) novelláskötetének bemutatóján jártunk. Vidéki lévén, számomra Budapest egyszerre izgalmas és taszító, pláne, ha autóval megyek (külön élmény), és most sem alakult ez másképp. Fél óra alatt fent voltunk, aztán egy óra totyogás a körúton. Idegfeszítő. Pláne, ha az emberfiának kis dolga is akad, ami egyre inkább feszít.

A lényeg, hogy kisebb kitérőkkel egy játszótéri  tojtoj irányába, végül is időben megérkeztünk a tett helyszínére, ahol nem kellett sokat várni, hogy kezdődjön a bemutató. Oldalt süti és pogácsa hegyek, mindet Hanna készítette, hátul egy asztal, mögötte az író és Wyquin, aki kérdéseivel irányította a beszélgetést. Nekem tetszettek ahogy vezette az eseményt, és az is jó volt, hogy a közönség is aktivizálta magát (kivéve engem, nekem ilyenkor semmi nem jut az eszembe, pedig töröm a fejem rendesen, mint Micimackó. Bezzeg utána!

Aztán könyvvásárlás, dedikálás és beszélgetés az ismerősökkel, írókörtársakkal. Az sfblogsról is összefutottam Hackettel és Adeptussal.

Hanna blogján felmerült a kérdés, hogy miért is járnak az emberek könyvbemutatókra: az író vagy a könyv miatt? Nos, részemről nehéz ezt a kettőt szétválasztani. Mert egyrészről engem érdekel, hogy az író, hogyan látja a művét a megjelenés pillanatában, hogyan vezetett el ideáig az út, és érdekes bepillantást nyerni a kulisszatitkok mögé (pl. ezért szeretem az extra dévédéket is nagyon. Hm, érdekes gondolat: mi lenne, ha a könyvek ezentúl extra változatban is megjelennének, ahol a második kötet a megszületés fázisait mutatná be :))

Másrészt maga a könyv miatt megyek el: kézbe venni, dedikáltatni… Az egésznek olyan rituálé jellege van. Mint egy koncert.

És persze jó volt találkozni ismerősökkel. Remélem, még sok ilyen bemutatón összefutok velük.

Hannának pedig még egyszer gratula a könyvhöz és a sütikhez!
(Hamarosan véres kritikával jelentkezem a novellákat illetően )