szép és nehéz ::: Sümegi Attila jegyzetei

Tegnap este befejeztem első SF regényemet, amelynek a címe végül Palackposta lett. Azért nem dőlök hátra elégedetten, hiszen a munkakövetkező fázisa még csak most kezdődik el: jön a javítás… Szerencsére a szerkezetet már útközben többször megrágtam, kiköptem és újra megrágtam, és a decemberi nagy szünet is jót tett az írásnak.

Miről is szól?

A főszereplő Szabó Laci, aki úgy érzi, hogy bár a teste emberi, a tudat, ami benne lakozik egy másik bolygóról, egy másik világból származik. Egyszer kihasználja az így nyert képességeit, másszor arra vágyik, hogy átlagos ember lehessen. Ugyanis az életét egy trauma és egy szerelem is nehezíti.

A regény az identitáskeresésről szól mind az egyén, mind az emberiség szintjén.

Mivel a regény első felét még októberben írtam, azt hiszem, neki is állok újra olvasni, és javítani.

Kevin McKidd, aki Lucius Vorenust alakította a kedvenc sorozatomban, a Rómában, ezt nyilatkozta a Venice magazinnak az utolsó jelenetével kapcsolatban:

“I remember how we shot the scene where I’m on my deathbed, and reconciling things with my daughter. We played the scene, and I closed my eyes, with the idea that we fade to black. But there was a lot of talking on the set. And I’m lying there with white makeup on my face. Then our producer John Melfi comes up to me and says, “Okay, let’s do one more take, but this time, don’t close your eyes.” And that’s what ended up on the show, with the scene fading to white. So when Lucius’ friend Titus says that he didn’t make it, he’s in fact covering for him. Because the idea is he and Vorenus have disappeared into the Rhineland in Germany, where they’re living in a mud hut until things cool off. And that’s where the movie picks up.

A lényeg, hogy a film Germániában kezdődne, ott húzta meg magát a két főhős, és valószínűleg Pullo gyereke is. A forgatókönyv kész, csak az a kérdés, hogy minden szereplő ráérne-e egy újabb forgatásra, illetve össze tudnának-e szedni rá megfelelő mennyiségű pénz. Én adnék, ha lenne

Mint ismeretes, a Rajna környékén és Pannoniában is nagy csaták dúltak akkoriban: Augustus megerősítette a Birodalom északi határait. Feltételezem, hogy a hírhedt Teutoburgi csata is szerepet kapna a filmben, ahol 3 légió veszett oda. Vagy akár a pannoniai lázadást is szívesen venném.

mindegy, csak készülne már el…

A hétvégém fénypontja a szombat esti Belga koncert volt. Igen, szeretem a Belgát

Alapvetően íráshoz metált hallgatok, esetleg Depeche Mode-ot, de pl. autóvezetéshez a Belga: A gyaloglás vége c. nótájánál nincs jobb!

A koncert egy új helyen, a Főnix Sport Pubban volt. Viszonylag nagy küzdőtér, kellemes környezet várt minket. A srácok papír szerint 11-kor kezdték, és 20 perc várakozás után indult is a buli egy laza endékás diszkónótával, amitől már kidőltem a röhögéstől. Nagyon élveztem a koncertet, a fellépő ruhák kellően idétlenek voltak, csak egy kicsit kevés rajongó jött, szellősre sikeredett.
Másfél órát nyomtak, igazán kitettek magukért, úgyhogy danke boys!

A fehérvári koncertről egy kis ízelítő: Nemzeti hip-hop.

Tavasszal érkezik a mozikba a Centurion című film (kíváncsi leszek a magyar címére), amelyben egy légiónyi rómait mészárolnak le Britanniában, és csak heten élik túl.

Igazi akciómozira számítok, és a bemutató alapján a “rendkívül várós”  kategóriába került nálam.

Fight or Die!

Nemsokára “mozikban” egy új SF Bán Balázs (Todnew) rendezésében!

A történet a nem túl távoli jövőben játszódik, ahol a háborúkat immár virtuális környezetben, számítógépeken keresztül vívják. A főbb szerepekben a többszörös Oszkár díjas Sümegi Attila és Ódor Ákos

A film elvileg nyárra lesz kész, az első előzetest itt megnézhetitek.

Enjoy!

Ez a hétvégém meglehetősen sűrűn telt. Péntek este salsa buliban voltam, amiről itt nézhettek meg néhány képet. Éjfélig táncoltunk, bemutatót is tartottunk, bár képek arról pont nincsenek

Szombaton reggel pedig néhány jó baráttal felkerekedtünk, és elindultunk szánkózni. Első terünk a Bakony volt, de megrettentünk az időjárástól - havazott - ezért inkább egy közelebbi célpontot választottunk. Így kerültünk Nadapra, ahol nagyon frankó domb várta, hogy bevegyük.

Volt kb. négy szánkónk, egy nagy darab PVC szőnyegünk, és egy úgynevezett “seggsí”. (Ilyen kis piros izé, amin éppen elférsz ülve). A legjobban a vastalpú szánkó ment, azzal elég komoly sebességet elérhettünk.

A pálya közepén viszont három bukkanón kellett keresztüljutni - azon a ponton a hátsó ülések utazók rendre elhagyták a hajót.

Kimelegedtünk, elfáradtunk, nem maradt más, mint hogy hazamenjünk, és egy közös gulyáslevesezős+beszélgetős+forralt borozós estét csapjunk.

Ezen a képen éppen akció közben láthattok:

Itt lazulok egy kiadós borulás után:

Itt pedig éppen Akitoval beszélgetünk az SF jelenéről és jövőjérő (na persze̷

L.N. Peters adta tovább a stafétát, és ajándékozta nekem a megtisztelő Creative Blogger titulust. Nem hiszem, hogy megérdemlem, hiszen semmi mást nem csinálok itt, csak beszámolok néhány dologról, ami történik velem. Hozzáadott értéket a naplóm nem tartalmaz, legfeljebb nyomokban mogyorót.

Mindenesetre köszönöm szépen, igyekszem megfelelni az elvárásoknak

Mivel is jár ez a Creative Blogger cím?

Meg kell köszönnöm a díjat, és linkelnem kell az illetőt, akitől kaptam: Köszönöm, kedves L.N. Peters!
A logót ki kell tennem a blogomba: ki fogom tenni, amint kiderítem, hogyan kell
Írni kell magamról 7 dolgot: Ezt én is már teljesítettem korábban, így most 7 olyan dolgot írok, ami kifejezetten az SF-fel kapcsolatos:

1. Első SF film és könyvélménye a Jedi visszatér volt, amit feliratosan láttam a moziban 7 évesen, és egy kukkot sem értettem belőle. Vader egyszerűen csak “A Feketének” hívtam.
2. Alsós koromban faltam Nemere könyveit, főleg a Don, Lars, Arieles sztorikat imádtam, de a Zuhanás a Napba sorozatot is kedveltem.
3. Moziban láttam az Androiodok lázadása c. filmet, amiről azóta sem hallottam semmit, nem is emlékszem rá, azt sem tudom, milyen volt.
4. Egy barátommal vashordók segítségével akartunk űrhajót építeni.
5. Ugyanezzel a barátommal lelkes parajelenség kutatók voltunk, főleg a gondolatolvasás és a vízforgatás területén akartunk eredményeket elérni. Eredménytelenül.
6. Általános iskolás koromban megpróbáltam elolvasni a Dűnét, de zavarosnak találtam, és sokáig félretettem…
7. Nem olvastam egy betű Bradbury-t sem 28 éves koromig. Azóta az egyik kedvencem.

Mi kell még? Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blogtársamnak, és be is kell linkelnek őket, valamint jeleznem kell nekik, hogy díjazottak lettek.

Paff neki…

Akito
Hackett
Jud
Creideiki
Mentolosmacska
Fairylona
és Marco

Nézzétek meg itt.

Ezt muszáj megosztanom veletek…

Múlt hét csütörtök óta itthon vagyok. Két hete kezdődött a dolog egy tenyérnyi égő, viszkető felülettel, ami kiütésszerű dudorokkal folytatódott, aztán az érzés átterjedt az egész jobb oldalamra. Övsömör.

Nofene. Olyanom se volt még. A doki kiírt egy hétre, és elég sok gyógyszert beszedetett velem. Meg B vitamint, mert ez a vírus az idegekben bújik meg. Egyébként ugyanaz, mint a bárányhimlő vírus, szóval kisgyerekek reszkethettek tőlem!

Igyekeztem hasznosan tölteni az időt, gondoltam, itt a lehetőség, hogy haladjak a Palackposta című, pszeudo-SF regényemmel (korábban Szabó Laciként hivatkoztam rá). Most az utolsó szálon dolgozom, ma elértem a 400.000 karaktert, még kb. 50-80 000 várható.

Vagy életem eddigi remekművét írom, vagy egy rakás barnaságot, egyelőre nem tudom eldönteni. Röhej, de tényleg nem tudom. Egyszer így érzem, egyszer úgy. Talán az zavar, hogy hagyom, hogy a tudatalattim döntsön helyettem. Én meg hallgatok rá, és néha nagyon idétlen összefüggéseket fedezek fel.

Na mindegy. Szóval még egy-két hét és készen leszek vele, aztán megy pihenni. Talán egy-két hónap múlva már én is jobban rá tudok látni.

Filmeket is néztem ez idő alatt, jókat meg rosszakat is, most nem írok ismertetőt róluk. És persze olvasni is akartam, de néhány Bradbury novellánál nem jutottam többre. Sajnos.