Tegnap este Depeche Mode koncerten voltam az öcsémmel és egy jó barátommal.
Autóval mentünk, hármasban, odafelé az Ultra és a Playing the Angel album szólt diszkréten, csak egy-két helyen hangosítottuk fel keményen 
Korán felértünk, pedig ülőhelyünk volt, de rá akartunk hangolódni az előzenekarokkal.
Nem a legjobb helyen ültünk, igaz, járhattunk volna rosszabbul: voltak, akik semmit nem láttak a technikusi sátortól. Azért ez a szervezés csúcsa, nem? Pedig nem olcsó a jegy, igazán megoldhatnák, hogy mindenki rendesen lásson.
Mondjuk a színpad ölég messze volt, a zenekarból két centis árnyékokat láttam, de szerencsére a kivetítő mindent kárpótolt… Ja, nem szaladok ennyire előre
Az előzenekarokról nem akarok sok mindent mondani, a Motor nevű kéttagú formáció felejtős számomra, meg merem kockáztatni a borzalmas jelzőt, sőt, odáig merészkednék, hogy szarok voltak.
Zagar szerencsére kellemes élményt nyújtott, bár néhol elég befordulós zenét nyomtak.
Aztán háromnegyed kilenckor megjelent a kivetítő közepén lévő gömbön a DM felirat, a tömeg őrjöngött, majd kilenc óra egy perckor megérkezett a Depeche Mode is. Az In Chains c. nótával kezdtek az új albumról. A közönség még nem indult be, szerintem nem annyira jó kezdő dal, de végül is ráhangolásnak elment.
A Wrong és Hole to Feed már ütött, élő dobbal istenien szólt mind a kettő. Ekkor már többen felálltak az ülőhely ellenére, hát persze, hogy mi is. Azért ez mégiscsak egy koncert, ugyebár
Jött az első beindulós blokk: Walking in My Shoes, It’ no Good, Question of Time, Precious.
A Fly on the Windscreen alatt kezdett csöpögni az eső. Mindenki felvette az esőkabátot, én egyelőre csak a kapucnis pulcsit, aztán később én is szárnyasfejvadászosba öltöztem. Az eső meghozta a hangulatot is, mindenki talpra állt, mert rájöttek, hogy ülve jobban nedvesednek
Jezebel, Question of Lust, Come back adták a lassú részt a koncert közepén, aztán az új slágerrel, a Peace-szel újra begyorsítottak a fiúk. A Peace meglepően jól szólt koncerten: masszív dob alap, tapsolható. Remek.
Az egyik csúcspont számomra az In Your Room volt, bár valószínűeg azért is, mert amúgy is imádom. D De a gitár nagyon dobott az egészen.
Aztán az I Feel You, Policy of Truth, Enjoy the Silence és a Never Let Me Down Again zárták a főműsort. Úgy elröppent ez a másfél óra, észre sem vettük!
Persze a srácok visszajöttek, és lenyomtak még egy hármast: Stripped, Master and Servant és Strangelove. Ez utóbbi azért érdekes, mert a háttérvetítésében egy nő leszopja a másik lábát. Lásd itt. Izraelben a szaftos részeket kivágták, és itt is néhány részt vörös “fátyol” takart, amit nem igazán értek. Féltek az ungarise cenzúrától???
Újabb visszataps, ekkor már átáztunk teljesen, az esőkabát sem segített. Újabb fénypont: Personal Jesus… hát az valami frenetikusanjó lett! Voltak, akik félmeztelenül tolták az esőben, gondolom, nekik nem kellett másnap dolgozniuk, nem tudom.
Az estét a Waiting for the Night zárta, kissé szomorkás hangulatban hagytak itt minket a Mode-ék.
Összességében nagyon jó kis koncert volt ez, csak kár, hogy nem láttam semmit. Na, persze ne reklamáljak, miért nem vettem állójegyet? MIért is nem? Öregnek érzem magam? Nemtom. Többet ilyet nem csinálok, ígérem
Hazafelé izgalmas volt totyogni a Hungária körúton, majd esőfalban araszolni Érd után, de háromnegyed kettőre haza is értem. De ez már egy másik történet