szép és nehéz ::: Sümegi Attila jegyzetei

Tegnap este befejeztem első SF regényemet, amelynek a címe végül Palackposta lett. Azért nem dőlök hátra elégedetten, hiszen a munkakövetkező fázisa még csak most kezdődik el: jön a javítás… Szerencsére a szerkezetet már útközben többször megrágtam, kiköptem és újra megrágtam, és a decemberi nagy szünet is jót tett az írásnak.

Miről is szól?

A főszereplő Szabó Laci, aki úgy érzi, hogy bár a teste emberi, a tudat, ami benne lakozik egy másik bolygóról, egy másik világból származik. Egyszer kihasználja az így nyert képességeit, másszor arra vágyik, hogy átlagos ember lehessen. Ugyanis az életét egy trauma és egy szerelem is nehezíti.

A regény az identitáskeresésről szól mind az egyén, mind az emberiség szintjén.

Mivel a regény első felét még októberben írtam, azt hiszem, neki is állok újra olvasni, és javítani.

Múlt hét csütörtök óta itthon vagyok. Két hete kezdődött a dolog egy tenyérnyi égő, viszkető felülettel, ami kiütésszerű dudorokkal folytatódott, aztán az érzés átterjedt az egész jobb oldalamra. Övsömör.

Nofene. Olyanom se volt még. A doki kiírt egy hétre, és elég sok gyógyszert beszedetett velem. Meg B vitamint, mert ez a vírus az idegekben bújik meg. Egyébként ugyanaz, mint a bárányhimlő vírus, szóval kisgyerekek reszkethettek tőlem!

Igyekeztem hasznosan tölteni az időt, gondoltam, itt a lehetőség, hogy haladjak a Palackposta című, pszeudo-SF regényemmel (korábban Szabó Laciként hivatkoztam rá). Most az utolsó szálon dolgozom, ma elértem a 400.000 karaktert, még kb. 50-80 000 várható.

Vagy életem eddigi remekművét írom, vagy egy rakás barnaságot, egyelőre nem tudom eldönteni. Röhej, de tényleg nem tudom. Egyszer így érzem, egyszer úgy. Talán az zavar, hogy hagyom, hogy a tudatalattim döntsön helyettem. Én meg hallgatok rá, és néha nagyon idétlen összefüggéseket fedezek fel.

Na mindegy. Szóval még egy-két hét és készen leszek vele, aztán megy pihenni. Talán egy-két hónap múlva már én is jobban rá tudok látni.

Filmeket is néztem ez idő alatt, jókat meg rosszakat is, most nem írok ismertetőt róluk. És persze olvasni is akartam, de néhány Bradbury novellánál nem jutottam többre. Sajnos.

A KIMTE pályázatán 7. helyezést elért RAM című novellám olvasható az egyesület honlapján.

Előtte rövid bemutatkozás szerepel, amivel - megmondom őszintén - sokat szenvedtem. Ha magamról kell írni, teljesen leblokkolok, nem jut eszembe semmi értelmes, még mondatok szintjén is nyűglődöm. Nem tudom, miért van ez.

Jó szórakozást a novellához!

Megjelent első e-book novelláskötetem!

A könyvecske megvásárolható a bookmania.eu oldaláról 500 HUF-ért PC-re és iPhone-ra. A kiadvány 5 SF és egy nem-tudom-hova-sorolni történetet tartalmaz. Ez utóbbi is fantasztikus, tehát helyesebb lenne afféle modern fantasy-nak titulálni.

L.N. Peters ajánlója:

“Sümegi Attila novelláinak különös világa mindig nyomot hagy az Olvasóban. Ezek az erőteljes történetek felkeltik a képzeletet, elgondolkodtatnak, töprengésre késztetnek. Talán nem is úgy van, ahogy eddig véltük? Talán egészen másképpen? Mi történt a vörös csillaggal? Miféle világot teremtene a Földön egy Kína uralta technokrata zsarnokság? Alszik-e Isten? A történetek Edgar Allan Poe, vagy H. G. Wells világát idézik. ”

Valóban, a novellákban az egyén rendszer elleni harcáról írok, azt a kérdést feszegetem, hogy egyetlen ember képes-e megváltoztatni a saját vagy a környezete sorsát.

Kíváncsi vagyok, hányan fogják megvenni-letölteni az alvó Isten bálját. Én egy kicsit szkeptikus vagyok: még mindig jobban szeretem papíron olvasni a történeteket. Aztán ki tudja, lehet, hogy ez a jövő?

Nagy álmok, nagy tervek, nagy fogadalmak…

…helyett: nagy zabálás, nagy alvás, nagy elmélkedés, nagy bámulás.

Két hét szünet, már ami a munkába járást illeti, és azt hittem, meg fogom váltani a világot. Azt terveztem, hogy végre leülök, és elolvasok egy csomó könyvet, egész évben spájzoltam, hogy majd a kandalló radiátor előtt ülve, forralt bort kortyolva lapozgatok. Meg azt is a fejembe vettem, hogy folytatom a kvázi SF regényemet. Meg hogy írok egy-két novellát.

Helyette jöttünk-mentünk, zabáltunk, látogattunk, beszélgettünk, buliztunk, zabáltunk, ittunk, zabáltunk, aludtunk, zabáltunk, aludtunk. Az ünnepek alatt konkrétan baba üzemmódba kapcsoltam: evésre és alvásra korlátozódtak a biológiai funkcióim.

Szóval azt kell mondanom, hogy a nagy szabadságosdi egyáltalán nem tesz jót az írásnak. Majd most, hogy visszatértem a szürke hétköznapokhoz és “alig lesz időm bármire is”, majd most, nekiállok ismét az írásnak.

Viszont rengeteg jó filmet néztem, többek között az Avatárt, amiről terveztem egy hosszú véleményt, de aztán annyi mindenki megírta már helyettem a véleményemet, hogy inkább mégse. A lényeg: tetszett, emiatt találták ki a nagybetűs mozit, de nem fér bele az all time best of ravesbe.

A minden napra 1 mese blogomat nyomattam egyedül, mert a név kötelez, ugye, most éppen egy Facebookos csoportot hoztam létre. Igazából nem is tudom, mi a célom ezzel a bloggal, talán csak így nyugtatom magam, hogy azért írok ám valamit. Meg azért mocskosul élvezem, meg főleg azt, amikor megkapom a grafikákat Bradától

Na, nemsokára én is írok egy mi is történt velem 2009-ben féle visszaemlékezést, meg valami olyasmit, hogy mit tervezek 2010-re. Remélem, nem zabálom és alszom át az egész éve

Bár…

Ebben a videóban mindent megtudhatsz, hogy mitől jók a karakterek egy történetben.

Mellesleg a Star Wars Episode I-en keresztül.

Egyik szemem sír, a másik meg nevet

A KIMTE novella pályázatán hetedik helyezést értem el a RAM című írásommal (150 novellából), amelyet eredetileg az Írókörös tábor első éjszakáján követtem el.

Az ötlet egyébként egy metrózás alkalmával jött: azon agyaltam, hogy milyen érdekes, hogy ha el akarok jutni egyik állomásról a másikra, végig kell járnom az összeset. Pedig a mai, digitális kor éppen erről szól, hogy mindent közvetlenül el lehet érni.

Az emberi élet analóg.

És mi van, ha nem? Mi van, ha tetszés szerinti sorrendben élhetnéd le életed szakaszait?
Na, erről szól a novella. Nem SF, inkább real-time fantasy. Sokkal több van a gondolatban, mint ami a történetbe belekerült, elégg mikro szemszögből mutattam be az egészet, ebből szerintem sokkal komplexebb és mélyrehatóbb anyag is kijöhetne.

Talán legközelebb.

A napimese blogomon megkezdtem a visszaszámlálást, mert karácsonykor ez igazi hard-mesét teszek ki, az eddigi leghosszabb, leginteraktívabb (alternatív befejezés̷ történetet egy karácsonyfáról.

Csak győzzétek kivárni! 

Nemrég befejeztem az alvilágos fantasy regényem első átolvasását. Tettem néhány megjegyzést magamnak, aztán elküldtem néhány cimborának az anyagot, hogy írják meg első benyomásaikat.

Az első visszajelzéseket megkaptam, és végre megvilágosodtam, hogy egy az egyben kihagytam egy igen fontos szálat! Szerencsére könnyű orvosolni a hibát, be tudok szúrni két fejezetet és három plusz jelenetet, amivel helyrehozható.  Igazából egy kis magyarázatra szorul néhány dolog.
Ó, de jó!

És arra is rájöttem közben, hogy az első fejezetet egy az egyben újra kell írnom, mert sablonos. Az olvasó meg nem olvas tovább, ha nem érdekes az eleje.

Sebaj, most legalább megint írni fogok annak a reményében, hogy valami jóság születik a billentyűzet kopogásából.

Mostanában kapom a hideg zuhanyt, azt hiszem, rám is fért

Az Írókör Antológiáról Jud írt kritikát, amivel egyet is értek, meg nem is, na, de ez így szokott lenni. Mindenesetre én rendkívül élveztem írni a történetet.

Az rpg.hu-ra pedig felkerült Attila véleménye a Sors kereke c. sci-fi(nek álcázott) antológiáról. Az ő véleményével viszont száz százalékban egyetérek.  Mondjuk a Kiűzetés kaphatott volna 2 pontot… Nem egy erős cucc, valóban, ma már be se küldenék ilyet sehova. Annyit azonban hozzátennék, hogy ha a Pandorum c. film mehet a mozikba, akkor talán ez is megbocsátható.

A Púder c. hülyéskedés meg valóban csak ennyi. Mivel pályázatra íródott, ahol a cél a Han Solo féle lazaságot várták el, hát megkapták. Nem is akart több lenni. Úgyhogy jogos a pontszám.

Megyek is vissza tanulni meg gyakorolni!