szép és nehéz ::: Sümegi Attila jegyzetei

Pénteken Kleinheincz Csilla (Hanna) novelláskötetének bemutatóján jártunk. Vidéki lévén, számomra Budapest egyszerre izgalmas és taszító, pláne, ha autóval megyek (külön élmény), és most sem alakult ez másképp. Fél óra alatt fent voltunk, aztán egy óra totyogás a körúton. Idegfeszítő. Pláne, ha az emberfiának kis dolga is akad, ami egyre inkább feszít.

A lényeg, hogy kisebb kitérőkkel egy játszótéri  tojtoj irányába, végül is időben megérkeztünk a tett helyszínére, ahol nem kellett sokat várni, hogy kezdődjön a bemutató. Oldalt süti és pogácsa hegyek, mindet Hanna készítette, hátul egy asztal, mögötte az író és Wyquin, aki kérdéseivel irányította a beszélgetést. Nekem tetszettek ahogy vezette az eseményt, és az is jó volt, hogy a közönség is aktivizálta magát (kivéve engem, nekem ilyenkor semmi nem jut az eszembe, pedig töröm a fejem rendesen, mint Micimackó. Bezzeg utána!

Aztán könyvvásárlás, dedikálás és beszélgetés az ismerősökkel, írókörtársakkal. Az sfblogsról is összefutottam Hackettel és Adeptussal.

Hanna blogján felmerült a kérdés, hogy miért is járnak az emberek könyvbemutatókra: az író vagy a könyv miatt? Nos, részemről nehéz ezt a kettőt szétválasztani. Mert egyrészről engem érdekel, hogy az író, hogyan látja a művét a megjelenés pillanatában, hogyan vezetett el ideáig az út, és érdekes bepillantást nyerni a kulisszatitkok mögé (pl. ezért szeretem az extra dévédéket is nagyon. Hm, érdekes gondolat: mi lenne, ha a könyvek ezentúl extra változatban is megjelennének, ahol a második kötet a megszületés fázisait mutatná be :))

Másrészt maga a könyv miatt megyek el: kézbe venni, dedikáltatni… Az egésznek olyan rituálé jellege van. Mint egy koncert.

És persze jó volt találkozni ismerősökkel. Remélem, még sok ilyen bemutatón összefutok velük.

Hannának pedig még egyszer gratula a könyvhöz és a sütikhez!
(Hamarosan véres kritikával jelentkezem a novellákat illetően )

Egyik táborból ki, a másikba be

Ez ám az élet. Ezúttal Gödöllőn jártam az egyetem egyik apartmanjában, hogy sokadmagammal öt napon át írjak, írástechnikai előadásokat hallgassak Hanna előadásában, és gyakorlatokat oldjak meg.

Részletes beszámolót itt olvashattok, szintén tőlem.

Ami a beszámolóból kimaradt: nagyon vártam már ezt a tábort, több okból is. Egyrészt újra találkozni akartam a “régi” társakkal, másrészt meg akartam ismerkedni az újakkal. Tavaly nagyon jól sikerült az egész, négy nap alatt három novellát is megírtam, szóval számítottam rá, hogy idén hasonlóképpen termékeny leszek.

Az arányok népiképp eltolódtak, mert többet gyakoroltunk, és esténként többet beszélgettünk. Ritkán vonultak el magányosan az írópalánták. Emiatt az egésznek inkább afféle csapatépítő tréning alakja lett, amit igazából senki nem bánt meg. Jól éreztük magunkat, és azt hiszem, ez a legfontosabb.

Záporoztak a poénok, és olyan Conan kultusz alakult ki, hogy most is beleborzongok, amikor eszembe jut a több torokból is egyszerre felharsanó kiáltás: Crom!

Itt is szeretném megköszönni Hannának, hogy feldolgozta a tananyagot, formába öntötte és még elő is adta.

Szintén köszönjük Hackettnek, Körminek, onsainak és Judnak, hogy megosztották velünk módszereiket, tudásukat. Igazán hasznos kis prezentációk születtek.

Alább néhány kép, szigorúan a publikus részéből

Jó volt a tábor, na! Várom már a következőt, addig is írok sokat!

picy jóvoltából néhány képet megosztok veletek a lájvval kapcsolatosan.

Az első képen jómagam és Akito  látható, amint éppen kalandmesterkedünk. Éppen megnyitjuk az élő szerepjátékot.

A következő képen a gladiátor fia sétál a félmeztelen törpe zsoldossal, aki éppen sört iszik, miközben próbálja megfejteni a kalandot.

Itt az erdőjáró lány beszélget a még nem jelmezes tolvajjal. Balra a törpe zsoldos, jobbra a goblin varázsló látható.

A következő fotón a troll kereskedő köt üzletet a törpével. Figyeljétek a félelmetes agyarakat!A háttérben a tolvaj húzódott meg, beleolvad az árnyékba fekete köpenyében és kalapjával.

Az alábbi képen Tré Napisten laza papja, és a titokzatos vértes idegen látható Akito átszellemült előadásában. Buzgón imádkoznak.

Emitt pedig éppen szópárbajba keveredik az egész bagázs holmi tolvajverés miatt.  Balról jobbra: törpe zsoldos barna köpenyben, félig eltakarja a trollt. A varászló elfelé tekint, előtte a pórul járt tolvaj kalapban, majd a titkos trónörökös fénylő sisakban és napszemüvegben. Akito és jómagam háttal irányítjuk az eseményeket, mögöttünk a meleg herceg és a laza pap beszélgetnek valószínűleg az élet nehézségeiről.

Az utolsó képet pedig picy készítette, mert szeretné már tudni, hogy miért mindig Ravsh Domar az Ében Gólya fogadó tulajdonosa, amikor a tavalyi és az idei kaland között 100 év telt el. És vajon miért mindig errefelé jelennek meg a démonok?

Jövőre kiderül???

Szerdától vasárnapig Kisgyónban jártam egy szerepjátékos tábor keretein belül…

2004 óta minden évben megrendezzük a Sátrotábort. Az elsőt még Pátkán tartottuk, aztán áttettük törzshelyünket a Bakonyba, egészen pontosan Kisgyónba. Eleinte országos megarendezvényt álmodtunk, igazi karnevált, de aztán rájöttünk, hogy bőven elég, ha a népes baráti társaság összeröffen.

A programok változtak, jelen pillanatban ezek történtek:

szerda
A hagyományos “szervezői” est. Régebben valóban csak a szervezők ruccantak le, hogy előre igyanak a medve bőrére. Most már az jön, aki akar. A lényeg: semmi szerepjáték, csak ital És persze étel, a szintén hagyományosnak mondható “Rottyantott Sanyi”. Bab, hagyma, kukorica, szalonna… afféle hagymás bab. Csípős… és az utóhatása… hááát

csütörtök
Reggel a másnaposság kezelése. Ezúttal bevásárolni is kellett, hogy legyen alapanyag az aznapi főételhez, a marhalábszár pörihez. Továbbá megkezdtük a szerepjátékba való fejesugrásunkat egy kis lájvval. Akito és jómagam vállaltuk a kalandmesteri szerepet. Ő titokzatos páncélos fickót, én pedig Ravesh Domart, a helyi fogadóst alakítottam a játékvezetés mellett.

A játékosok először véletlenszerűen fajt és jellemet húztak, majd kasztot. Így lett haszonleső goblin varázslónk, hősies ork tolvajunk, kíváncsi orgyilkosunk, laza papunk és a többi

A játékosok ezután jelmezeket készítettek. Képekkel nemsokára tudok szolgálni is!
A karakterek nem ismerték egymást, egyéni célokkal érkezteka fogadóba. Már az első éjszaka nagy lett a bonyodalom. A naív troll kereskedő ugyanis szinte mindenkinek el akarta adni a hippogriffjét, amivel a bizonytalan gladiátor kívánt megküzdeni. Ám valakik meggyilkolták az állatot, és ezzel kidőlt a bili. Szegény kereskedőt megfenyegették, neki pedig vissza kellett adnia az eddig előlegként felvett aranyakat.

Péntek
Kora reggel folytatódott az élő szerepjáték. A  tolvaj leütötte a papot a pincében, de a zsoldos rajtakapta. Kínzásjelenet, kötözés. Pesze az orgyilkos, aki meleg hercegnek álcázta magát, kiszabadította. Harc, menekülés. A játék végére az elveszett trónörökös is megkerült, és a világpusztító démontól is megmentették a világot a játékosok.

Este kiosztottuk a legjobb játékosok díjait. Első helyen a goblin varázsló végzett, második helyen a laza pap, harmadik helyen pedig a troll kereskedő. Mindenki jól érezte magát, jövőre biztosan folytatjuk!

Szombat
Megint meséltem, ezúttal hagyományos szerepjáték versenyen, magus rendszerben. Három csapat indult, sötétedésig próbálták felgöngyölni az ügyet, vajmi kevés sikerrel. A modult lehetetlen volt egy nap alatt befejezni. Gyorsított eljárásban azért végigmeséltem. Az a csapat győzött - a Fünf Elf -, akinek én meséltem. Nem fizettek le. Tényleg nem

Estére megérkezett Cölöp barátom, mivel megszületett lánya, Luca. Gyorsan rittyentettünk egy tejfakasztó bulit, igazi ereszd el a hajamat félét. Bemelegítésképpen System of a Down-ra ugráltunk, aztán éjfél után kivonultunk az erdőbe énekelni. Hajnalban csendesedtünk csak el.

Vasárnap laza túrát csaptunk a Bakonyban, aztán mindenki hazaszivárgott.

Ismét jól telt ez a pár nap!

Jövőre megint!

Tegnap Akito barátommal nyakunkba vettük a síneket, és fővárosunkba utaztunk, hogy részt vegyünk az Írószövetség SF Szakosztályának közönségtalálkozóján, amelynek apropóját Antal József Justitia c. regénye és az Új Galaxis 14. szolgáltatta.

Nem sikerült időben odaérnünk…

Úgy kezdődött, hogy kinéztem a neten a vonatot, amely fél hatra a Déli pályaudvarra érkezik. A fehérvári állomáson már szembesültünk a ténnyel, hogya vonat bezony a  Keleti pu-ra fog érkezni (vajon miért???).Sebaj, onnan is odatalálunk

Hét perc késés - ennyit mondtak be Fehérváron. Amikor a vonat még 20 perc után sem ért el Gárdonyba, már kezdtünk aggódni. Az a baj, hogy egy kis késéssel kezdődik, és nem lehet behozni. Síneken nem lehet! Mert mindig meg kell állni, hogy a menetrend szerint közlekedő vonatokat elengedjük.

Summa summárum, bő fél óra késéssel érkeztünk a tett helyszínére, ahol Németh Attila vezetésével zajlott Antal József (balfrász, Tony) interjúvolása a Justitia kapcsán. Az elejéről lemaradtam ugyan, de azt hiszem, jókor estünk be. Éppen a terveit vette számba az író (ha megvalósulnak, sok AJ írást olvashatunk a közeljövőben), aztán beszélt a női és férfi írók közti látszólagos ellentétekről, majd a szerkesztésről, amely során AJ azt a szent küldetést vette a vállára, hogy kigyomlálja a sok írás közül a nem odavalót

Ezután tértünk rá az Új Galaxis 14-re, ahol vajmi keveset szólaltunk meg a bemutatkozáson kívül. De hát sok beszélnivaló nincs is egy antológia esetében. Amúgy is Tony vitte a prímet továbbra is
A hosszúra nyúlt beszélgetést követően indult a dedikálás dömping. Én aláírattam a Justitiát Tonyval, Akito A poszthumán döntést Hackettel, dedikáltam egy Arcképcsarnokot Jakab Robinak, aztán Akito ment balfrászhoz…

Szerencsére sok ismerőssel is találkoztam: Anita és Hackett, onsai, Jakab Robi József, Creideiki, Maggoth, Hantos Norbi és megismerkedtem eddig személyesen nem ismert emberekkel, mint pl: Odo! Nagyon örültem

Miután szétszéledt a társaság, az ÚG-s írók behuppantak egy sörre az étterembe, ahol beszéltünk elvárásról, tervekről, hozzáállásról. Csupa-csupa titkos dologról

Végezetül átcammogtunk a Trombitásba, mert már nagyon-nagyon éhesek voltunk, ahol sör+kaja (és TORTA) várt minket. (dehogy várt… rendelni kellett!).

Hajnali egyre meg is érkezett a vonat Fehérvárra (nem késett! Alleluja!), aztán taxi és haza.

Csicsika.

Jó volt.  Legközelebb is megyek.

ui: kép van valakinek valahol az eseményről?

Június 13-án, szombat délután kihirdették az Új Akropolisz Egyesület mesepályázatának eredményeit.

Már délben felutaztunk Budapestre, hogy ha már a fővárosba látogatunk, ne csak utazással és eredeményhirdetéssel  teljen az idő. Elsétáltunk a Városligetbe, ahol elzarándokoltunk Anonymus szobrához és fénylő pennájához.

Aztán siettünk az eredményhirdetésre. Szép környezet, ásványvíz és pogácsa, öltönyös-nyakkendős zsűri fogadott minket. A köszöntés után egy órás prezentáció során ismertették a legjobb 12 művet, elsősorban az írások értékeit kiemelve. A szempontrendszert egy táblán sorolták fel, így mindenki képet kaphatott a zsűri munkájáról, ami nem volt kevés, hiszen 180 mese érkezett.

Ezután került sor a díjak átadására:

Könyvjutalom a legeredetibb ötletért: Az emberi szivárvány
Könyvjutalom a legifjabb szerzőnek (9 éves!): A csodarét
Ajándékkönyv a legszívélyesebb fórumozónak, Lombrivesnek a Tündér Rózsa és az ifjú Rózsalovag mese szerzőjének
Közönségdíj: Tüske és Bozont

3. (megosztott) helyezett: Holló és Minka; Tüske és Bozont

2. helyezett: Történet a garázsból

1. helyezett: Lélekfesték

Igencsak meglepődtem, amikor a nevem utoljára hangzott el, és ezzel első helyezést értem el! Nagyon boldog voltam, fülig ért a szám!

Extra meglepetésként egy színjátszó csoport előadta a mesém rövidített változatát. Érdekes volt hallani, mennyire másképp szólnak egyes párbeszédek más szájából

Az estét egy kötetlen beszélgetés zárta a zsűri tagjaival és az írókkal.

Update 2009-06-16:
Megkaptam a zsűri rövid értékelését:

• Minden figurának van jelleme, még annak is, amelyik csak egy pillanatra jelenik meg.
• Kiváló, ahogyan a mese elején az író egyből világot teremt.
• Végig jó ütemű, egyedi hangú írás, szép mondanivalóval.
• Kreatív módon mutatja be a szerző az ismert világot, amely új nézőpontból számtalan kihívást tartogat.
• Magyaros, tartalmas nevek.
• Feszes, végig egyenletes párbeszédek.
• A kalandok jól meg vannak írva, és nem esett a szerző abba a hibába, hogy az akcióért feláldozza a mondanivalót.
• Amikor a Festékhölgytől búcsút vesz a Papírfiú, egy picit megbicsaklik a történet, ezt a részt ügyesebben is meg lehet még írni.
• Remek mozzanat, hogy a hős észre sem veszi, hogy a hátán telik a kör. Ha erre figyelne, nem lenne hiteles, hiszen akkor elsősorban a tettek gyümölcséért fáradozna.
• Szép, ahogy végigviszi a pályázó a történetet: az ideák világa elindítja az embert az úton, de amíg oda eljut, sok tennivalója akad a mindennapokban, igazi veszélyek között is.

Június 17-én 18 órakor a Magyar Írószövetség klubjában közönségtalálkozó lesz, ahol Antal József mutatja be új regényét, a Justitiát és az Új Galaxis 14. számát. Remélem, a szerzők és a grafikusok közül sokan jelen leszünk - én mindenképpen megyek

Gyertek el ti is!

Gondolom, az esemény után lecsúszik még pár sör (vagy bor) a Trombitásban. Annyira nem ismerem a menetrendet, ez csak puszta feltételezés.

ui: már dolgozom az 15. ÚG-ba szánt novellámon (lehet, hogy kettő lesz belőle̷

Szombaton írástechnikai feladatokat oldottam meg egy fehérvári kávéházban két hölgy társaságában

Beszélgettünk a novellaírás rejtelmeiről, a buktatókról, hogyan csinálják a nagyok és az okosok (Stephen King, Steve Barnes, Egri Lajos). Jól szórakotunk déltől egészen fél hatig. Kicsit el is fáradtam, de összességében nagyon kellemes délután volt ez.

Alapvetően az Írókör nyári táboros feladatai kerültek terítékre, de valahol újítottam és kombináltam. Csak remélem, hogy hasznosak voltak az eredmények.

Szerintem ezt megismételjük. Kb. két hónap múlva.

Időközben új sci-fi ötletem támadt. Ezúttal nem novella, igaz, nem is regény. De egyelőre maradjon titok! (olyasmit tervezek, ami megint kísérleti jellegű lesz, szóval azt sem tudom,  mi fog belőle kisülni)

A hétvégén ismételten Kisgyónban mulattam.

Pénteken megszálltuk a kulcsosházat, előkerült valahonnan egy rakás véres hurka, májas hurka és kolbász, úgyhogy volt kellő alap az iváshoz. Hallgattunk klasszikus és progresszív metált és retródiszkót is kerekítettünk. Hajnalban jó szokásunkhoz híven kitántorogtunk a bányász szobrához, hogy szeánszot tartsunk. Pedig előtte megfogadtuk, hogy ilyen k. hidegben nem megyünk sehova, de aztán mégis. Ki érti ezt? Útközben egyik barátom átment havasi jetibe, és bárkit lerántott a hóba egy kis birkózásra.

Másnaposan szánkózni nem olyan jó dolog. Még csak-csak lecsúszik az ember, de visszafelé, ahogy az ember szíve egyre dobog, úgy érzi a lüktető fejfájást. Azért párszor lecsúsztam

Estefelé beindult a játék: a tévéből ismerős Beugró c. drámajátékot játszottuk újra. Nagyon jól sikerült! Voltam tolmács (halandzsa franciából nehéz volt :)), voltam gonosz én és gengszter is.

Aztán további játékokkal múlattuk az időt, meghallgattunk néhány hangos-novellát egy barátunk jóvoltából (Asimov, Bradbury és egy harmadik író tollából, de nem jut eszembe a neve…), aztán csicsika.

Vasárnap takarítás, és haza.

Mikor megyünk legközelebb????

Szombaton ismét összeröffent a Delta Műhely stábja, igaz hőn szeretett vezérünk igazoltan távol maradt

A szokásos evés-ivás-beszélgetést Kadmon és Gulandro laza anekdotái mellett Jud dobta fel, legalábbis számomra újdonságként hatott jelenléte. Igaz, még aktív tag volt, amikor én beléptem a műhelybe, de akkor csak “elektronikusan” ismertem. Jókat beszélgettünk erről-arról (könyvek, kéziratok, kiadók).
Velünk volt Ameli és Akasha is a külső körből, szóval igencsak nagy létszámban gyűltünk össze, úgyhogy folyton cserélődni kellett.

Csag Nemzeti Színházas élményeit osztotta meg velünk (még mindig büszkék vagyunk rá :)), és üröm volt az  örömben, hogy onsai bejelentette távozását a műhelyből :(  Természetesen továbbra is szeretettel várjuk a találkozókon, de akkor is: helyén mindig üresség tátong majd.

Aztán estére hazatekeredtem, hogy még egy házibuliban is részt vegyek, ahol Activity keretein belül melltartót kellett rajzolnom.

Vasárnap meg döglés megérdemeltem!