A hétvégén Olaszországban jártam, Trieszttől nem messze élő barátaink hívtak meg minket lakodalomba. Két évvel ezelőtt ők is részt vettek a mi lagzinkon, akkor megtapasztalhatták, milyen az igazi magyar ereszdelahajamat, most mi voltunk kíváncsiak arra, hogy milyen az igazi, bazi nagy olasz lagzi.
Kezdjük az elejétől. Szlovénián keresztül vitt az utunk, kora hajnalban indultunk, hogy azért meg-megállva lássunk is, ne csak menjünk. Első állomás a predjamai vár volt, ahová a GPS valami miatt egy salakos erdei úton keresztül irányított el minket, aminek folyományaképpen a város kosárlabda pályáján kötöttünk ki.
A várba nem mentünk be, mert súlyos erurókat kellett volna fizetni érte, és különben is, kívülről biztosan szebb 
Mint alább láthatjátok, az egész erődítményt egy óriási szikla barlangjába építették. Impozáns.
Miután kigyönyörködtük magunkat, célba vettük a szlovén tengerpartot, egészen pontosan Piran városát. Már a neten kifigyeltük, hogy ez bezony szép lesz. És lám! Szép volt!
Annyira kicsi ez a város, hogy autóval be sem lehet hajtani, és nincs külvárosa. Csak egyetlen gyönyörű, romantikus belvárosból áll, amely apró félszigetre épült. Sziklás tenger öleli körbe, egyik oldalról Olaszország, másik oldalról Horvátország határolja (szinte).
Szűk sikátorok, lépcsők, finom fagyik jellemzik. Az épületek megihlettek, rögtön tudtam, hogy ezt a hangulatot akarom valahogy belecsempészni a regényembe.
Aztán estére Olaszországba értünk, ahol pizza-vacsora fogadott minket. És milyen finom volt! És milyen sok! Ettem, míg bírtam szusszal, ezt nem lehetett kihagyni. Hiába volt tele a gyomrom, ittam rá, és folytattam az evést, mert tudtam, hogy ritkán ehetek ilyen jót! Ettem gombásat, sonkásat, sajtosat, articsókásat meg még valamilyent, amin nem tudom, mi volt…
Szeretem az olasz embereket. Miért? Mert:
- lazák és sportosak
- felhajtják a gallérjukat
- sportcipőt vesznek fel az öltönyhöz
- mutogatnak
- közvetlenek
- mindenki puszilgat és ölelget mindenkit
Egy egész apartmant kaptunk, ott szállásoltak el minket.
Szombat reggel kezdődött az esküvő egy kis előétellel a lányos háznál.
Ezután vonultunk a templomba - mert ugye olaszéknál nincs ám polgári esküvő -, ahol összeadták a párt. A szertartásból egy kukkot se értettem, de azért mosolyogtam.
Délután egy-két óra felé ért a lakodalmas autósereg a tíz kilométerre lévő kastélyba, ahol a lagzi kezdődött egy kis állófogadással, mint amilyen az amcsi filmekben is van. Pálmafák, a kertben kis asztalok, pingvinek mindenfelé, szolgálják fel a finom pezsgőt, borokat és rántott rákokat. Szerencsére tudnak angolul, de azért a vino rossót én is ki tudom mondani.
Hátul medence és zenekar. Pöpec!
Aztán betereltek minket a kastélyba, ahol körasztalok mellett foglaltunk helyet. A gyerekek külön helyre kerültek, ők kaptak üdítőt is, mi csak bort és ásványvizet. Sör nem volt, amit nagyon hiányoltam, de végül is semmi bajom a borral. Főleg a finom, száraz vörössel.
Az olaszok nem zabálnak. Legalábbis a lakodalmakban. Kicsi az adag, de sok a fogás, és a végére ugyanúgy tele vagy, mint egy magyar buliban, csak nehezebben veszed észre. És a fogások között legalább fél óra eltelik, mialatt nyugodtan lehet táncolni és/vagy inni.
Lássuk az ételeket:
Előétel 1. Padlizsánba tekert sajt és hús, paradicsomos parmezános szósszal.
Előétel 2. Spenóttal töltött tészta sajtmártással és mákkal megszórva.
Főétel 1. Omlós malachús sült burgonyával és vargányával.
Desszert: citromfagyi
Főétel 2. Borjúszelet barnamártással és zöldségkörettel.
Nos, ezután kimentünk a medencéhez, ahol érkeztek a torták. Rengeteg fajta-féle, és mind nagyon-nagyon édes! Szerencsére volt puding is.
Az olaszok sokat énekeltek, árvereztek, de nem vitték túlzásba. Táncoltunk is, igaz, nem sokat. Ők annál inkább. Szerették az összekapaszkodós forgatós táncot, amit én a kacsatáncból ismerek.
Rövidital csak este 8 körül bukkant fel, és persze mi más, mint az olasz pálesz, azaz a grappa. Gyengébb, mint a magyar pálinka, nem is olyan jó.
Este 22-kor véget is ért a lagzi nagy csodálkozásunkra. Mondjuk mivel reggel elkezdődött, rendesen elfáradtunk, és néhány vendég már az alkoholos befolyásoltság alsó határait feszegette.
Alvás.
Vasárnap ebéd után elmentünk Gradoba, ahol jártuk a várost és csobbantunk egyet a tengerben. És persze fagyiztunk. A fagyi az egyik legjobb dolog Itáliában a tészták mellett Belebotlottunk egy helyi rockzenekarba is, meghallgattunk néhány nótát. Egész jók voltak.
Hétfőn hazajöttünk, magunk mögött hagytuk a nyár utolsó cseppjeit. Vagy ez képzavar?
No, mindegy. Nehéz újból visszatérni az ungaréze kerékvágásba ennyi élmény után
Ja, és a lényeg: SF regény ötletem támadt utazás közben. Már ezért is megérte!
