Apró gondok
– Edgar Edgar vagyok, manóvadász – emelte meg kalapját a mosolygós, szakállas úr, és lábujjhegyre állva befurakodott Johnson asszonyság és az ajtófélfa között.
– Már nagyon vártuk! – A nő becsukta az ajtót, és csoszogva a férfi mellé állt. A kezét tördelte.
A férfit az előszoba közepén egy kisírt szermű, szőke kislány várta, aki kék szalagot kötött a hajába.
– Hogy hívnak? – guggolt le hozzá Edgar Edgar.
– Edith.
– És, hol vannak a kis bitangok?
A kislány összeszorította ajkát, majd a kisszoba irányába mutatott.
A babaház sárgapöttyös szalonjában a piros játékkanapén lekonyult orrú manó csókolgatta Susant, a lakosztály üvegszemű kisasszonyát. Szoknyája felgyűrődött, vékony falábai az égre meredtek. Még látszottak rajta a harapás nyomok, ahol Edith öccse megrágcsálta.
A papírmennyezetről lógó lampionon elálló fülű manó csimpaszkodott, kezében a leszakított kockás függönyt tartotta, és miközben ide-oda hintázott, régi dalt énekelt a St Morton templom avatásáról, csak éppen manónyelven.
A szalon sarkában kerek, posztóval fedett asztal állt, Edith még kártyalapokat is festett rá. A ház fából faragott, frakkot viselő ura ugyanolyan egyenes derékkal ült a helyén, mint máskor, csak éppen a feje hiányzott: elgurult a zongora alá, amelynek tetején máknyi pöttyökkel teleszórt kották hevertek.
A harmadik manó a pókerasztalra támaszkodott, vékony pengéjű tőrével minél gyorsabban igyekezett megbökni a posztót a fejnélküli uraság ujjai között. Sajnos a baba kezét nem faragták ki elég részletesen, így az hamar a zöld bársonnyal borított padlóra hullt.
A manó dühösen hajította el a kését, amely a falra akasztott tájképbe csapódott, kiszakította a papírfalat, és a szomszédos fürdőszoba pepita padlóján koppant.
– Ej,ej, a csúnya manócskák! – csóválta fejét Edgar Edgar. Feje már nem zúgott a kicsinyítő varázsitaltól, bár összezsugorodott csontjai bizseregtek még. Csizmája megnyikordult, ahogy belépett a szalonba. A manók kitágult szemmel bámultak rá. A kisasszonnyal incselkedő nagyorrú kiköpte Susan üvegszemét, és a vadászra sziszegett.
Edgar Edgar elmosolyodott, és lángszórójával elemésztette a kis patkányt. A tűz belekapott a kanapéba, és fekete széndarabbá változtatták a kisasszonyt is, valódi hajszálakból készített parókája bűzösen füstölgött. A késdobáló manó rémülten ugrott fel, és vetett át magát a papírfalon, ám a lampionon csüngőnek már nem maradt ideje ilyesmire.
Ahogy a padlóra huppant, Edgar Edgar hajító bárdja állt a homlokába, és úgy állt meg benne, mint valami fémesen csillogó bizarr műorr. A vadász átugrotta a lehanyatló tetemet, és benyitott a fürdőbe. Mögötte a lángok tovább terjedtek, és falni kezdték a zongorát, felkúsztak a falakra.
A manó a fejére húzta a fürdőkádat, azt remélte, ha ő nem látja a külvilágot, őt sem fedezheti fel senki. Edgar Edgart nem véletlenül tartották a szakmája mesterének. Fejcsóválva állt meg a felfordított, reszkető kád előtt. Kacsintott a szűk ablakon kukucskáló kislánynak – a kíváncsi szem éppen akkora volt most, mint ő maga –, és előhúzta spádéját.
– Na, hol bujkál a kis ravasz? – kérdezte negédesen, és a vékony pengével átszúrta a papírkádat. A sötét manóvér pillanatok alatt eláztatta, még a padlóra is jutott bőven.
Edgar Edgar köhintett néhányat, ahogy a lángoló szalon felől egyre sűrűbb füst gomolygott át a fürdőhelyiségbe.
– Elrontottad a babaházat! – A kislány szeme vádlón tágult ki, sarkában könnycsepp gyülekezett.
– A gonosz manókat nem könnyű ártalmatlanítani – köszörülte meg a torkát Edgar Edgar. Megigazította kalapját, és szekercéjével addig ütötte az ablaknyílást, míg a pozdorja engedett, és át tudta préselni magát a keletkezett lyukon.
Leugrott a bolyhos szőnyegre, és megemelte a kalapját Edith szandálja előtt.
– Készen is vagyunk! Mondd meg édesanyádnak, hogy tizenkét fontot kérek…
Óriási könnycsepp hullt a férfi elé.
– Tönkrement a babaházam!
– A manók tették tönkre, nem én! – fortyogott Edgar Edgar.
– Te tetted! Láttam! – Edith hangját eltorzította a hisztérikus bőgés.
A manóvadász legyintett, és bősz léptekkel elindult az előszoba irányába. Úgy sejtette, még legalább egy órán keresztül tart a kicsinyítővarázs hatása.
Edith azonban békíthetetlennek bizonyult.
Felemelte fehér harisnyás, szandálos kis lábát, és lehunyt szemmel rátaposott Edgar Edgarra. Ahogy a manókra kellett volna.
Elhatározta, hogy legközelebb sokkal bátrabb lesz.