szép és nehéz ::: Sümegi Attila jegyzetei

Ezt muszáj megosztanom veletek…

Múlt hét csütörtök óta itthon vagyok. Két hete kezdődött a dolog egy tenyérnyi égő, viszkető felülettel, ami kiütésszerű dudorokkal folytatódott, aztán az érzés átterjedt az egész jobb oldalamra. Övsömör.

Nofene. Olyanom se volt még. A doki kiírt egy hétre, és elég sok gyógyszert beszedetett velem. Meg B vitamint, mert ez a vírus az idegekben bújik meg. Egyébként ugyanaz, mint a bárányhimlő vírus, szóval kisgyerekek reszkethettek tőlem!

Igyekeztem hasznosan tölteni az időt, gondoltam, itt a lehetőség, hogy haladjak a Palackposta című, pszeudo-SF regényemmel (korábban Szabó Laciként hivatkoztam rá). Most az utolsó szálon dolgozom, ma elértem a 400.000 karaktert, még kb. 50-80 000 várható.

Vagy életem eddigi remekművét írom, vagy egy rakás barnaságot, egyelőre nem tudom eldönteni. Röhej, de tényleg nem tudom. Egyszer így érzem, egyszer úgy. Talán az zavar, hogy hagyom, hogy a tudatalattim döntsön helyettem. Én meg hallgatok rá, és néha nagyon idétlen összefüggéseket fedezek fel.

Na mindegy. Szóval még egy-két hét és készen leszek vele, aztán megy pihenni. Talán egy-két hónap múlva már én is jobban rá tudok látni.

Filmeket is néztem ez idő alatt, jókat meg rosszakat is, most nem írok ismertetőt róluk. És persze olvasni is akartam, de néhány Bradbury novellánál nem jutottam többre. Sajnos.

A KIMTE pályázatán 7. helyezést elért RAM című novellám olvasható az egyesület honlapján.

Előtte rövid bemutatkozás szerepel, amivel - megmondom őszintén - sokat szenvedtem. Ha magamról kell írni, teljesen leblokkolok, nem jut eszembe semmi értelmes, még mondatok szintjén is nyűglődöm. Nem tudom, miért van ez.

Jó szórakozást a novellához!

Megjelent első e-book novelláskötetem!

A könyvecske megvásárolható a bookmania.eu oldaláról 500 HUF-ért PC-re és iPhone-ra. A kiadvány 5 SF és egy nem-tudom-hova-sorolni történetet tartalmaz. Ez utóbbi is fantasztikus, tehát helyesebb lenne afféle modern fantasy-nak titulálni.

L.N. Peters ajánlója:

“Sümegi Attila novelláinak különös világa mindig nyomot hagy az Olvasóban. Ezek az erőteljes történetek felkeltik a képzeletet, elgondolkodtatnak, töprengésre késztetnek. Talán nem is úgy van, ahogy eddig véltük? Talán egészen másképpen? Mi történt a vörös csillaggal? Miféle világot teremtene a Földön egy Kína uralta technokrata zsarnokság? Alszik-e Isten? A történetek Edgar Allan Poe, vagy H. G. Wells világát idézik. ”

Valóban, a novellákban az egyén rendszer elleni harcáról írok, azt a kérdést feszegetem, hogy egyetlen ember képes-e megváltoztatni a saját vagy a környezete sorsát.

Kíváncsi vagyok, hányan fogják megvenni-letölteni az alvó Isten bálját. Én egy kicsit szkeptikus vagyok: még mindig jobban szeretem papíron olvasni a történeteket. Aztán ki tudja, lehet, hogy ez a jövő?

A Bathory cimű szlovák koprodukciós filmben Franco Nero már megint magyart alakít, ezúttal II. Mátyást. Miért? Sikoltok fel izzadtan álmomból… Miért kísért minket a szúrós tekintetű olasz?

És akkor elgondolkodtam, honnan is ismerem ezt a csókát a koporsós-géppuskás westernen kívül.

És leesett: gyerekkorom egyik meghatározó filmje volt a NINDZSA SZÍNRE LÉP! Még moziban láttam az opuszt, és igen nagy hatást tett rám. Amint hazaértem, azonnal dobócsillagokat és maszkos fickókat rajzoltam. Még ma is emlékszem, hogy úgy különböztettem meg a szamurájkardot a ninja kardtól, hogy az utóbbi keresztvasa négyzet alakú! Hoppácska.

Persze most már elég kínosnak tűnik a film, főleg az erdőben lopakodó fehér és piros (!) ninják mosolyogtatnak meg. Gondolom kiválóan lehet bennük rejtőzködni a zöld növényzetben…

Pedig kissrác koromban élveztem a fákról leszaltózó Franco Nérót. Saját ninja ruhát is kifejlesztettem, melynek fejrésze három csík lepedőből állt. Egyet áll alatt kötöttem meg, a védte a fülemet, egyet homlokon, egyet meg orr alatt… Háhá!

Nektek vannak hasonló filmes behatásaitok?

Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
csecse
becse: ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám” versemért,
a hont
kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:

„Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén” -
gagyog
s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj -

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!

(József Attila, 1937)

 Stimmel, annyi különbséggel, hogy nem szoktam kávéházi szegletekben verseket írni, viszont valóban gyorsan elszelelt ez a 32, és valóban nem volt még havi 200(ezer). Lehettem volna oktató, hiszen jelentkeztem töri-magyar szakos bölcsésznek, de aztán nem sikerült, és nem erőltettem. Nem Szegeden, de Veszprémben eltanácsoltak Informatika szakról az analízis nevű tantárgynak köszönhetően.

A többi egyáltalán nem stimmel, de attól még nagyon szeretem ezt a verset. És örülök, mert megértem, hogy most magamnak is elmondhatom.

Úgy látszik, ráálltam a mozis hírekre, de ezúttal SF vonatkozású a téma.

Madarak csicsergik, hogy Pierre Morel, a Taken (Elrabolva) rendezője fogja dirigálni az új Dűne adaptációt. Korábban Peter Berg (Kingdom) neve merült fel.

Számomra ez egyet jelent: a producerek más alapokra kívánják helyezni a művet. Több akciót szeretnének látni.

Megmondom őszintén, ez nagyon imponál!

Láttam a korábbi feldolgozásokat, de egyik sem tetszett igazán. Azt hiszem,  a Dűne is olyan alapanyag, amit szinte lehetetlen megfilmesíteni, mert az intrika és a háttér finomsága nem tud átjönni a vásznon. A mozi a látványra és a drámára épít, az erős konfliktusokra. Ezért volt jó Peter Jackson Gyűrűk Urája: felduzzasztotta a minimális konfliktusokat, hogy üssön a vásznon.

Ezt várom egy ú Dűne filmtől. Lélegzetelállító látványelemeket, és arcbavágó konfliktusokat. Persze, lehet fanyalogni, hogy jaj, elveszik a lényeg… Hát bizony elveszik! A mozi az mozi, a regény meg regény. Két különböző művészeti ág, tessék úgy kezelni.

forrás: firstshowing

Érzem, hogy kényeztetnek

Kattintsatok ide az élményért! Ha csak fele olyan jó lesz, mint remélem, akkor is elégedett leszek.

Nagy álmok, nagy tervek, nagy fogadalmak…

…helyett: nagy zabálás, nagy alvás, nagy elmélkedés, nagy bámulás.

Két hét szünet, már ami a munkába járást illeti, és azt hittem, meg fogom váltani a világot. Azt terveztem, hogy végre leülök, és elolvasok egy csomó könyvet, egész évben spájzoltam, hogy majd a kandalló radiátor előtt ülve, forralt bort kortyolva lapozgatok. Meg azt is a fejembe vettem, hogy folytatom a kvázi SF regényemet. Meg hogy írok egy-két novellát.

Helyette jöttünk-mentünk, zabáltunk, látogattunk, beszélgettünk, buliztunk, zabáltunk, ittunk, zabáltunk, aludtunk, zabáltunk, aludtunk. Az ünnepek alatt konkrétan baba üzemmódba kapcsoltam: evésre és alvásra korlátozódtak a biológiai funkcióim.

Szóval azt kell mondanom, hogy a nagy szabadságosdi egyáltalán nem tesz jót az írásnak. Majd most, hogy visszatértem a szürke hétköznapokhoz és “alig lesz időm bármire is”, majd most, nekiállok ismét az írásnak.

Viszont rengeteg jó filmet néztem, többek között az Avatárt, amiről terveztem egy hosszú véleményt, de aztán annyi mindenki megírta már helyettem a véleményemet, hogy inkább mégse. A lényeg: tetszett, emiatt találták ki a nagybetűs mozit, de nem fér bele az all time best of ravesbe.

A minden napra 1 mese blogomat nyomattam egyedül, mert a név kötelez, ugye, most éppen egy Facebookos csoportot hoztam létre. Igazából nem is tudom, mi a célom ezzel a bloggal, talán csak így nyugtatom magam, hogy azért írok ám valamit. Meg azért mocskosul élvezem, meg főleg azt, amikor megkapom a grafikákat Bradától

Na, nemsokára én is írok egy mi is történt velem 2009-ben féle visszaemlékezést, meg valami olyasmit, hogy mit tervezek 2010-re. Remélem, nem zabálom és alszom át az egész éve

Bár…

Ebben a videóban mindent megtudhatsz, hogy mitől jók a karakterek egy történetben.

Mellesleg a Star Wars Episode I-en keresztül.

Egyik szemem sír, a másik meg nevet